12.rész ,,Hadd mutassam meg..."

Meghoztam a 12. részt. Nekem személy szerint ez a 2. kedvencem eddig. Remélem

nektek is fog tetszeni! Sajnálom, hogy nem volt rész de nem volt időm írni.

De most már itt a rész. Mindenkinek kellemes ünnepeket!

 Jó olvasást!

Írjátok meg majd a véleményeteket!

Ölelés Orsi!xoxo

Amire sikeresen felállítottuk a sátrakat és már amennyire lehet berendeztük ránk is sötétedett így mi Vanesszával felvettünk valami meleg ruhát és így tértünk vissza a csapathoz akik már a tábortűznél ültek és mesélgették a sztorikat. Ahogy láttam Harry és Mia nagyon jól el voltak egymással így Vani mellé ültem ahelyett, hogy a párom mellett foglaltam volna helyet.
-Kényszert érzek arra, hogy felpofozzam Miat.-nézte őket Vani.
-Akkor én mit mondjak?-mosolyogtam kínomban.
-Nem értem Harryt. Itt van a barátnője és ő egy olyan senki lánnyal foglalkozik, mint Mia.-értetlenkedett Vani
-Nyugi csajok. Mia mindig ilyen rámenős, meg úgy alapból szerelmes Harrybe.-szólalt meg mellőlünk Adam.
-Adam.-csapta vállon Vanessza.
-Na most mi van?-kapott drámaian a kezéhez és kérdőn nézett barátnőmre. Vanessza csak a fejével felém bökött.-Beth bocsánat!-kért bocsánatot Adam. Nem is igazán hallottam mert csak arra figyeltem ahogy Mia a barátom felé hajol abból a célból, hogy megcsókolja. Ennyi kellett nekem, felálltam a fa tömbről amin ültem és elmentem, nem akartam végig nézni ahogy a barátomat egy másik lány csókolja! Nem is értem Harryt. Elhív sátorozni azért, hogy végig nézzem ahogy egy másik lánnyal enyeleg. Nem is tudom mit hittem, hogy majd kapok még egy olyan srácot, mint Josh. Azt hittem, hogy Harry szeret engem. Azt hittem, hogy újra lehetek boldog. Milyen kis naiv vagyok 17 éves létemre.
Ahogy minnél távolabb kerülök tőlük annál inkább folynak végig az arcomon a sós könnycseppek amik a gyengeségemről árulkodnak. Amikor Josh meghalt megígértem magamnak, hogy soha többet nem leszek szerelmes. De ahogy a vacsorán megláttam Harryt tudtam, hogy ez lehetetlennek bizonyul. Azokat az igéző zöld szemeit, a mosolyát amely annyira kisfiússá varázsolja őt. Próbáltam küzdeni az érzéseim ellen, sikertelenül. Szerelmes lettem, újra. Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy ez lehetetlen lesz számomra. Vajon ha akkor aznap Josh nem hal meg akkor ismerném Harryt? Ezt kétlem. Azt hiszem erre mondják az emberek, hogy minden jóban van valami rossz. Senkinek nem kívánom azt a fájdalmat amit akkor éltem át amikor elveszítettem Josht. Remélem, vagyis érzem, hogy fentről figyel rám!
-Sajnálom Josh, hogy gyenge voltam, de remélem megbocsájtasz nekem. Szeretlek és mindig is te leszel életem nagy szerelme.-néztem fel az égre. Letöröltem könnyeim majd leültem egy kisebb sziklára és vártam. Nem tudom mire. Talán egy égi jelre amiről tudhatom, hogy nem haragszik rám és, hogy még mindig szeret. Ez olyan dolog mintha várnám a vonatot a repülőtéren.
Mocorgást hallottam a hátam mögül amely félelmet keltett bennem. Hátra fordultam hátha látom ki vagy mi az.
-Nyugi csak én vagyok.-szólalt meg az a bizonyos rekedt hang, amitől mindig megdobban a szívem.
-Mit csinálsz itt?-fordultam vissza és kémlelem tovább a tájat.
-Téged kerestelek.-ült le mellém
-Engem miért? Ahogy láttam jól megvoltál Miával is.
-Már megint Mia a baj?-sóhajtott.
-Talán ha velem a barátnőddel foglalkoznál nem lenne Mia a bajom.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Bethany ne sírj kérlek szépen!-próbált megölelni de én ellöktem a kezét.
-Mond Harry neked hogy esne ha más fiúval foglalkoznék és nem veled? Neked nem esne rosszul?-vágtam hozzá kérdéseim.
-De nem történt semmi köztünk.-értetlenkedett.
-Mi az hogy semmi Harry?-emeltem fel a hangom.-Az neked semmi, hogy meg akart csókolni?-álltam fel.
-Jól mondod csak akart. Nem engedtem neki.
-És ezért most meg kéne tapsoljalak? A szemem előtt enyelegtetek! És elvárnád tőlem hogy én ezt boldogan nézzem végig, hogy gondoltad ezt?-néztem a szemébe.
-Nem várok el semmit, csak annyit, hogy bízz bennem egy kicsit Bethany!-emelte most már ő is fel a hangját.
-Áhh szóval még neked áll feljebb? Tudod mit Harry? Én holnap haza megyek! És én meg azt várom el tőled, hogy ne keress engem!
-Önző vagy Bethany.-ennyi. Ennyi kellett és újra sírva fakadtam. Megfordultam és visszamentem a sátrakhoz. Bementem a miénkbe és pár pillanatra rá Vanessza is bejött hozzám. Elmeséltem neki mindent, aki mint mindig azt mondta, hogy higgyek benne, hogy megoldódik és, hogy erős vagyok. Bárcsak én is így látnám a helyzetet ahogy ő.
Rendbe szedtem magam magam már amennyire képes vagyok rá és kimentünk. Mégsem ülhetek itt bent egész nap. Amikor kimentünk furcsállva vettem észre, hogy Harry nincs sehol. Azért remélem nem esett baja. Leültünk Adam mellé majd beszélgetni kezdtünk.
-Harry hol van?-szólalt meg Mia.
-Menj keresd meg. Úgyis jól összemelegedtetek ti ketten.-mosolyogtam rá. Miának azt hiszem ez volt a végszó mert felállt a helyéről és gondolom elindult megkeresni Harryt.
-Minden rendben kicsi lány?-simogatta meg a fejem Adam.
-Nem nincs. De majd rendben lesz.-pillantottam rá. Adam még egy akarsz-e róla beszélni eltátogott de én csak megráztam a fejem. Még egy kicsit kint ültem velük majd lassan elköszöntem tőlük és bementem a sátorba. Átöltöztem a pizsamának szánt ruhába majd betakaróztam a hálózsákkal. Próbáltam aludni több kevesebb sikerrel. Aggódom Harry miatt. Már mindenki elment aludni de Harry még mindig sehol sincs. Nagy nehezen ráveszem magam az alvásra. Amire elaludtam volna valaki lehúzta a sátor cipzárját és bejött. Ahogy befeküdt mellém és megéreztem kellemes illatát tudtam, hogy Harry az. Egy érintést érzek a derekamon majd egy gyengéd puszit a nyakamon. Nyelek egy nagyot, a testem remegni kezd, a pulzusom és a légzésem emelkedik. Hátamra fordulok így Harry felém kerekedik
-Hadd mutassam meg, hogy mennyire szeretlek!-motyogja fülembe amitől a hideg kiráz. Egy gyengéd csókot ad a fülem mögé majd áttér a nyakam csókolgatására. Abba hagyja kínzásom és ajkait enyémre tapasztja, beletúrok hajába és göndör tincseit meghúzom, mire belenyög a csókba. Lassan elkezd megszabadítani ruháimtól. Amikor odalent összeérünk a fellegekben érzem magam. Hisz egy olyan emberrel vagyok akit szívből szeretek.   



Facebook csopi: https://www.facebook.com/groups/1485492611746221/

11. rész Sátorozás

Sziasztok! :) újra itt vagyok egy új résszel! :)

Tudom, hogy már nagyon rég volt rész, de nagy szükségem volt egy kis szünetre!

De most már újra vagyok! :) Annyi különbséggel, hogy a részek ezentúl 

2 hetente fognak érkezni! :)

A részről annyit, hogy szerintem egy kicsit lapos lett! De remélem nektek jobban

fog tetszeni, mint nekem! :)
Még így a végére köszönöm Barbee Leeesnek a kritikát! :)
Ha érdekel valakit az olvassa el! :) 
Nem rég csináltam egy facebook csoportot is! Ott információkat kaptok, mint ezzel a 
bloggal kapcsolatban, mint a másik blogommal kapcsolatban! :)
 Mindenkit szeretettel várok!  :)

Mindenkinek kitartás a sulihoz! :)

Jó olvasást! <3 Pusszi ~Bethany xoxo

Bethany White

Lassan nyitom ki szemeimet mire a nap beszűrődő sugarai égetni kezdik íriszeimet. Párszor pislogok amíg meg szokom a fényt. Fejemet oldalra fordítom és látom, hogy Vanessza még mélyen alszik. Halkan kikelek az ágyból. Odamegyek a bőröndömhöz, kiveszem belőle a neszesszeremet egy törölközőt és pár ruhadarabot és egy fehérnemű szettet, elindulok a fürdőbe. Leveszem magamról a pizsamát, elveszem a tusfürdőm majd belépek a tusoló kabinba.
Lassan viszem fel testemre a tusfürdőt. A zuhanykabint levendula illat tölti be, hála a tusfürdőmnek. Kiszálltam a kabinból és a törölközőmmel körbetekertem a testem.
Felveszem a fehérneműt majd a magammal hozott ruhákat, a tükör elé állok, megmosom a fogam majd neki kezdek a sminkemnek. Nem viszem túlzásba csak egy kis alap sminket teszek fel.
Az alapozót körkörös mozdulatokkal vittem fel a arc bőrömre, feltettem egy kevés szempilla spirált és késznek is nyilvánítottam magam.
Halkan mentem vissza a szobába ügyelve arra hogy a mélyen alvó barátnőmet ne keltsem fel. Amilyen halkan kijöttem a fürdőből olyan halkan mentem ki a szobából is. Harry ajtaja előtt egy kicsit megálltam de mivel nem hallottam semmi zajt oda bentről, elindultam a konyhába. Leérve a konyhába szomorúan vettem tudomásul, hogy rajtam kívül senki sincs ébren, így neki kezdek valami reggeli után kutatni. A választásom egy szelet eper dzsemes kenyére esett és hozzá egy pohár tej. A reggelimmel leülök a konyhába és neki kezdek enni.
-Hát te hogy hogy ébren vagy?-jött be mosolyogva a konyhába Anne.
-Magam sem tudom.-ráztam meg a fejem. Anne halkan elnevette magát majd elkezdett kávét készíteni. Kicsivel később egy pohár kávé kíséretében ült le velem szembe.
-Szóval akkor te és Harry együtt vagytok?-emelte ajkaihoz a kávéscsészét.
-Igen-bólintottam. Vajon most egy kínos beszélgetés következik!?
-Ne félj! Nem akarlak kifaggatni-nevetett fel halkan.-Csak arra kérlek, hogy ne bánts meg a fiam. Már egyszer összetörték a szívét nem akarom hogy még egyszer megtörténjen. Tudom, hogy az az élet rendje, de mégis csak a fiam és mindentől óvni akarom!
-Soha nem bántanám meg Harryt! Túlságos szeretem ahhoz!-mosolyogtam
-Köszönöm-fogta meg az asztalon lévő kezemet
-Nincs mit megköszönnöd!-ráztam meg a  fejem. Anne elmosolyodott majd az ajtó fel biccentett. Oda néztem és Harryt láttam meg, aki az ajtófélfának dőlve, mosolygott ránk.
-Magatokra hagylak titeket-állt fel Anne. Azonban mielőtt kiment volna adott egy puszit a fiának. Harry el lökte magát az ajtótól majd oda jött hozzám,megfogta a kezem és felhúzott magához.
-Szóval szeretsz.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Mintha ezt nem tudtad volna eddig!-simítottam végig az arcán. Elmosolyodott majd egy apró csókot csent tőlem.
-Köszönöm-mosolygott hálásan.
-Micsodát?-értetlenkedtem.
-Hogy itt vagy nekem!
-Nálatok ez családi vonás, hogy minden természetes dolgot megköszöntök?-nevettem.
-Meglehet!-mosolygott majd ajkait enyéimre illesztette. Nyelve könnyedén csúszott át a számba, táncra invitálva ezzel enyémet. Kezemet hajába vezettem ezzel is közelebb vonva magamhoz.
-Már reggel korán is?-jött be a konyhába Vani. Hangjára elváltak ajkaink majd egyszerre nevettük el magunkat Harryvel
-Neked is jó reggel Vani-mosolyogtam.
-Most normális esetben azt kérdezném hol a szokásos reggeli puszim, de az előbb éppen nagyon el voltál Harry szájában! Szóval ezt ma ki hagyom!-mondta megjátszott undorral
-De hülye vagy!- nevettem majd amikor épp a reggeli kávéját ízesítette egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Vani vágott egy "undor" pofát, viszont hamar el is nevette magát.
-Amúgy meg miket kell pakoljunk?-fordult Harry felé Vanessza.
-Nem tudom-rántotta meg a vállát.
-Fiúk-ráztam meg a fejem.
-Hogy mondod kicsi szívem?-emelte fel az egyik szemöldökét Harry
-Szeretlek-mosolyogtam, majd megfogtam Vani kezét és az emeletre húztam
-Ezt megjegyeztem White-kiáltott utánunk Harry
-Mindjárt gondoltam-kiáltottam vissza nevetve-Nos szerintem minden féleképpen pakoljunk valami meleget ruhát is!-javasoltam Vanesszának amint beértünk a szobánkba
-Azt szerintem is kéne!-bólintott Na akkor pakoljunk mert már 1 óra-kezdett el pakolni Vanessza. Milyen hamar telik az idő hogyha a szeretteinkkel vagyunk...

                          ****************************************

-Csajok gyertek már!-kiáltott Harry.
-Pillanat és jövünk-kiáltottam vissza.
-Pár perce is ezt mondtátok!-kiáltott újra
-Na eleget szenvedett szegény-nevetett Vanessza.
-Persze, hogy is felejtettem el, hogy te már alig várod, hogy lásd Adamet-mosolyogtam huncutul.
-Nem is!-pirult el
-Aha persze-vettem a hátamra a háti táskám.-Na jó menjünk-indultam ki a szobából.
-Már azt hittem nem is jösztök-sóhajtott Harry.
-Nyugi itt vagyunk-adtam egy puszit az arcára.
-Na akkor mehetünk is-indult Vanessza.
-Vele mi van?-suttogta Harry a fülembe.
-Várja már a találkozzon Adammel-kuncogtam.
-Hallottalak Beth-fordult hátra egy pillanatra Vani.
-Hát persze, hogy hallottál-nevettem.
Harry apukája visz minket. Csak tudnám minek kell autóval menjünk!? Az autó út viszonylag halkan telt. Lassan megérkeztünk az erdő széléhez.
-Érezzétek jól magatokat-fordult hátra Robin.
-Köszönjük-szálltunk ki az autóból.
 Talán egy olyan 10  percet gyalogoltunk amikor megérkeztünk egy tisztásra ahol már jó pár sátor fel volt állítva. Harry elengedte a kezem majd előre ment köszönni a többieknek. Maja pofátlanul oda ment Harryhez majd két puszit adott neki és egy önelégült mosolyt küldött felém.
-Na akkor kezdődjön a sátorozás-suttogtam magamnak.

Bejelentés!

Nagyon sajnálom hogy 3 hete nem volt rész! Egyszerűen most annyira rossz körülöttem minden, hogy nem tudom elmondani! Elég sok rossz dolog történt velem mostanság és ahogy sokan mondják ,,Nem látom a fényt az alagút végén" Nagy valószínűséggel ezek miatt nincs ihletem! Ezért most arra jutottam, hogy SZÜNETELTETEM a blogot! Nagyon sajnálom! Igérem minnél hamarabb összeszedem magam és akkor első dolgom lesz, hogy írja egy részt! Remélem emiatt a szünet miatt amire nagy szükségem van nem vesztek olvasókat! De ha még is akkor megértem! 

Sok sikert az iskolához azoknak akiknek holnap kezdődik! Nekem csak 2 hét múlva :3

Köszönöm azoknak akik ezek után is velem maradnak! Nagyon szeretlek titeket! <3

Millió puszi és ölelés nektek, ~Bethany xoxo

10.rész ,,Csak szeretnéd te azt Styles!"

Sziasztok <3 tudom,hogy megint késtem egy napot és ennek az oka az volt, hogy anyukámmal csajos napot tartottunk a tegnap így nem volt idő részt írni! Sajnálom <3

A másik az, hogy aki olvassa a blogom és esetleg neki is van egy blogja és benne lenne egy csrében az kommentbe linkelje a blogját :)

Jó olvasást! <3 kommenteljetek és iratkozzatok fel! <3

Pusszi, ~Bethany xoxo 

Bethany White szemszöge:

Közelebb bújtam Harryhez majd a mellkasára hajtottam a fejem és úgy néztük tovább a csillagokat

-Szeretlek-suttogta a fülembe. Felkönyököltem majd egy csókot hintettem ajkaira

-Szeretlek-suttogtam ajkaira. Harry elmosolyodott majd egy kicsit megemelkedett pont annyira, hogy ajkaink újra összeérjenek. Tenyerét pólóm alá csúsztatja és lágyan cirógatni kezdi börőm. Eme tette egy apró sóhajt csalt elő ajkaim közül, ami őt mosolygásra késztette.

Zihálva válnak el ajkain néhány perc múlva. Mélyen Harry szemébe nézek de rájövök, hogy ez hiba volt mivel azonnal elveszek gyönyörű zöld szemeibe, amelyekben a boldogság szikráját vélem felfedezni. 

Most jövök igazán rá, hogy mennyire szeretem és, hogy bele is örülnék ha őt is elveszíteném! Rövid idő alatt szerettem meg Harryt, és erre én sem tudok választ adni, hogy miért került ilyen közel hozzám, ilyen rövid idő alatt. Lehet, hogy a külseje fogott meg vagy épp a csodálatos belső tulajdonságai vagy mind kettő együtt. Nem tudom! Ahogy azt sem, hogy miért pont engem? Miért pont engem választott? Nincs semmi különleges bennem, ahogy nem is tartom magam szépnek de valami mégis megfogta őt.

-Miért én?-néztem tovább gyönyörű smaragd szemeibe. Harry értetlenül nézett tovább engem-miért engem választottál? 

-Mert az első nap megfogott benned valami. Valami olyan dolog amit még egy lányban sem fedeztem fel. És ez kiváncsivá tett engem, idő közben meg rájöttem, hogy tökéletes vagy! Lehet, hogy másoknak nem de nekem TE vagy a legtökéletesebb!- Most megkaptam arra a kérdésre a választ amit szerintem minden lány fejében ott motoszkál amikor egy olyan fiú barátnője lesz akit túl jónak tart magához. Arra a kérdésre a választ amely valamennyi szerelmes regény lány szereplője feltesz a barátjának. És igen ugyan azt a választ kaptam! Azért mert tökéletes vagyok neki. Lehet, hogy minden fiú ezt válaszolja a barátnőjének de valahogy ez mégis más! Nem tudom megmondani, hogy miért csak egyszerűen érzem, hogy ez más. 

Egy csókot adtam Harry ajkaira

-Kielégítő választ kaptál?-jelent meg pimasz mosolya

-Teljesen-bólintottam mosolyogva

-Most viszont menjünk vissza a tűzhöz mert ha nem meg fogsz fázni!-állt fel Harry majd magával húzott engem is, összekulcsolta ujjainkat majd visszaindultunk a többiekhez. Mielőtt leültünk volna láttam ahogy Maja minket néz, mit sem törődve vele egy győzedelmes mosolyt küldtem felé. Amikor leültem volna Harry az ölébe húzzot, kezeimet nyaka köré  tettem és úgy hallgattuk a többieket. Tekintetem Vanesszára tévedt. Ahogy ránéztem  ő is rám nézett majd egyszerre mosolyodtunk el. Hát igen ilyen a legjobb barátnőség nem!?-Mi van vele?-tátogtam és Adam felé billentettem a fejem.-Semmi-rázta meg a fejét.-Aha leszünk mi még kettesbe-suttogtam majd halkan elnevettem magam

-Mi az?-puszilt meg Harry

-Semmi-szakadtam el Vani tekintetétől és a fejem Harry fejének döntöttem.

-Mi lenne ha holnap elmennék sátorozni?-vetette fel az ötletet Jake

-Nekünk jó! Nem lányok?-nézett felváltva Harry hol rám hol Vanesszára

-Aha-bólintottunk Vanival

-Na mi benne vagyunk-mondta Harry. Szép lassan mindenki beleegyezett, így meglett a holnapi programunk is.

-Nem megyünk haza?-suttogtam Harry fülébe

-Álmos vagy?-nézett rám 

-Egy ici-picit-mondtam ásítva

-Igen azt látom-nevettet ki

-Ne nevess-nyújtottam ki rá a nyelvem

-Le harapom-fenyegetett meg

-Csak szeretnéd te azt Styles!-álltam fel nevetve az öléből

-Ne kísértsd a sorsod Beth!-állt fel majd megragadta a derekam magához húzott. Dereka köré fontam karjaim és mellkasába fúrtam arcom úgy szívtam be a jellegzetes illatát, amit mellesleg imádok!

-Mi megyünk-mondta Harry

-Oke. Akkor holnap ötkor találkozunk?-kérdezte Adam

-Igen-fogott kezet Harry minden haverjával majd még egy kicsit leállt beszélni Adammel. Közben oda sétáltam Vanihoz és a vállára hajtottam a fejem

-Ha most nem indulunk el állva elalszom-sóhajtottam. Vani csak halkan felnevetett

-Ismerős érzés-hajtotta ő is fejét a vállamra

-Amúgy tetszik neked Adam?-egyenesedtem ki úgy néztem szemébe

-Hát nem néz ki rosszul-mosolyodott el. 

Mire újra megszólalhattam volna Harry is megérkezett így elindultunk. A haza út viszonylag csendesen telt. Halkan mentünk be az ajtón mivel a szüleink már biztos alszanak. Nagyon-nagyon halkan felosontunk a lépcsőn majd Harry ajtajában megálltunk és megvártuk amíg Vani bemegy a mi szobánkba. Amint becsukódott Vanessza után az ajtó Harry megfogta a derekam és magához húzott majd ajkait enyéimre illesztette.

 Lassan apró puszikkal vált el tőlem majd homlokát enyémnek döntötte

-Jó éjszakát! Legyenek szerény személyemmel teli álmod-mosolygott pimaszul

-Már megint elmaradt az egód!?-nevettem halkan ügyelve, hogy a szüleink véletlenül se kelljenek fel.-Neked is jó éjt-pusziltam meg majd bementem a szobámba. Vani már az ágyba feküdt 5 perc elteltével már én is az ágyban voltam. 

-Na mesélj csak nekem-fordultak felé mosolyogva

-Mit?-mosolygott

-Jaj ne néz hülyének-ültem fel és úgy néztem le rá

-Nem kell annak nézzelek mert tudom, hogy az vagy!-mosolygott pimaszul

-Haha nagyon vicces vagy-vágtam hozzá egy párnát-na de most komolyan-helyezkedtem el kényelmesen

-Nincs nagyon mit meséljek. Adam nagyon jó fej srác, aranyos meg minden. Elég sokat beszélgettünk főleg amikor ti eltüntetek-forgatta szemeit-szóval hol is voltatok?

-Hát a tó szélénél. Az úgy volt, hogy beszéltem a nagyival, aztán vissza akartam menni hozzátok csak láttam Harryt és Maját így inkább vissza mentem oda ahol telefonáltam. Pár perc múlva Harry is oda jött beszélgettünk és azt mondta, hogy a szíve örökre az enyém lesz-gondoltam vissza arra a percre amikor ezt mondta nekem majd levakarhatatlan mosoly kúszott ajkaimra

-Hogy lehet valaki ennyire cuki!?-kérdezte Vani

-Fogalmam sincs!-ráztam meg a fejem

-Mondtam én, hogy soha nem lesz ilyen barátom-ásított 

-Honnan tudod, hogy Adam milyen?

-Ez is igaz-gondolkozott el-na de most aludjunk mert nagyon álmos vagyok-mondta két ásítás közt-jó éjt Beth

-Jó éjt Vani-feküdtem le majd takartam be magam és úgy adtam át magam az álmok világának.

9.rész Maja....

Sziasztok itt is van az új rész! <3

Kérlek kommenteljetek! <3

Bethany White szemszöge

Feszülten figyeltem szüleink reakcióját miközben görcsösen szorongattam a mellettem álló barátom kezét. Harry nyugtatás képen egy halvány mosolyt küldött felém. 

-Hát, hogy őszinte legyek én nem lepődtem meg rajtatok-mosolygott Anne

-Én sem-rázta meg a fejét anya-hogy őszinte legyek már az első nap amikor találkoztatok tudtam, hogy lesz köztetek valami, és hát nem okoztatok csalódást-mosolygott anya

-Tehát akkor nem haragszotok rám, mint Joshnál-néztem reménykedve szüleimet

-Kicsim mi nem haragudtunk rád akkor sem-rázta a fejét apa-de mégis csak Josh volt az első akit bemutattál nekünk, és hát azért nem a szülők álma, hogy az egyetlen kicsi lányuknak egy motoros barátja van

-Köszönöm-engedtem Harry kezét majd odamentem a szüleimhez és megöleltem őket,majd Harry szüleit is. Mosolyogva mentem vissza Harryhez majd őt is megöleltem

-Na látod mondtam én, hogy nem lesz semmi baj-dörmögte a fülembe amitől kirázott a hideg
-Jó igazad volt-sóhajtottam 

-Mint mindig-húzta ki magát. Játékosan vállon csaptam

-Harry vidd ki a lányok sétálni-mondta Robin

-Áhh...én még ki sem pakoltam-szaladtam fej fogva az emeletre, még hallottam ahogy a szüleink nevetnek rajtam. Úgy mentem be a szobába, mint egy örült sikerült is Vanesszát megijeszteni. 

-Na mi volt?-kérdezte Vani 

-Ahogy mondtam a szüleink nem engedik, hogy együtt legyünk-hajtottam le a fejem

-Jaj szívem-jött oda és megölelt-semmi baj nem lesz-mondta a hátamat simogatva. Alig bírtam visszatartani a nevetésem

-Na hol van az én drága barátnőm?-lépett be Harry mosolyogva

-Te még tudsz ezek után mosolyogni?-háborodott fel Vanessza. Amikor megláttam Harry arcát, hogy milyen értetlen és azért egy kicsit megis rémült. A szám elé tettem a kezem, hogy visszatartsam az éppen feltörekvő kuncogásom

-Te most miről beszélsz?-értetlenkedett Harry. Kész eddig bírtam hasamat fogva röhögtem, Vani és Harry értetlenül nézték a kitörésem. Szép lassan leesett Vanesszának, hogy egy ici-picit átvertem

-Te...te egy boszorkány vagy-mutatott rám Vanessza majd hátat fordított és odament az ágyhoz

-Bocsi de ezt muszáj volt-mentem oda majd a hátára ugrottam nevetve így az ágyra zuhantunk. Hasunkat fogva nevettünk, mind hárman

-Na jó, miután befejeztétek az ökörködést öltözetek mert kimegyünk. Itt van egy tó ott szoktunk összegyűlni, felhívom a haverjaim, hogy jöjjenek ki. Nektek úgy jó?-nézett minket kíváncsian Harry

-Aha jó úgy-ültem fel az ágyba. Harry bólintott, majd odajött hozzám lehajolt és megcsókolt

-Menjetek szobára-nevetett Vani

-Nekem jó-reagált rögtön Harry

-Bolond-bokszoltam játékosan a vállába. Még egy utolsó csókot hintett ajkaimra majd kiment a szobából.

-Istenem de aranyosak vagytok-ámuldozott Vani

-Vigyázz nehogy cukor beteg legyél-mentem el mellette és adtam egy puszit az arcára. 

-Haha nagyon vicces vagy-nyújtotta ki a nyelvét

-Tudom-bólintottam és kivettem egy nadrágot a böröndömből

-És még szerény is-kutakodott ő is valami ruha után

-Jó hatással van rám Harry-nevettem hangosan

-Na az biztos-bólintott Vani

Fél óráig tartott amíg úgy nem döntöttünk  Vanesszával, hogy így már megjelenhetünk Harry barátai előtt

-Mi elmentünk-kiáltott oda Harry a nappaliba beszélgető családunkhoz

-Vigyázzatok magatokra-kiáltottak vissza kórusba. Mire mi csak elnevettük magunkat. Amikor kiléptünk az ajtón Harry összekulcsolta ujjainkat

-Mi lesz ha a barátaid nem fognak bírni minket-néztem fel Harryre

-Imádni fognak titeket-puszilt bele a hajamba. Ezek hallatán egy biztató mosolyt küldtem Vani fele. 

Nem kellett sokat sétálnunk amikor oda értünk a tó széléhez megláttunk egy tábor tűzet és a hozzá tartozó hangos társaságot is. Amikor észrevettek minket, az az Harryt hangos füttyögésbe kezdtek

-Hé Harry haver-állt fel egy fekete hajú srác

-Hello Adam-fogtak kezet-ő a barátnőm Bethany és a legjobb barátnője Vanessza

Miután mindenkinek bemutatkoztunk odasúgtam Vanesszanak

-Az a Maja nagyon nem szimpatikus nekem-sóhajtottam

-Nekem sem-mondta Vani majd helyet foglaltunk a tábor tűz mellett. 

A szokásokhoz híven a barátok mindig beégetik a barátjukat a barátnőjük előtt és ez most sincs másként. 

Harry barátai viccesebbnél viccesebb sztorikat meséltek nekünk

Épp Adam mesélt egy sztorit Harryről 

-Tehát egy buliban voltunk és Harry totál leitta magát és mivel nem akartunk, hogy a szülei meglássák így nálam aludt mert nekem nem voltak otthon a szüleim. Amikor haza értünk én valamiért felmentem az emeletre és amikor lejöttem az a látvány fogadott, hogy Harry az ananászhoz beszélt és azt mondta neki, hogy spongyabob gyere ki! Tudom, hogy bent vagy-a végén már Adam is elnevette magát

-Komolyan ezt csináltad?-néztem kacagva barátomra

-Részeg voltam-rántott egyet a vállán. Ezután csak még jobban nevettünk. Nevetésünket a telefonom zavarta meg. Amikor megnéztem hogy ki az nagymamám nevét láttam meg

-Bocsánat-álltam fel. Amikor kellő képen tavól voltam a csapatunktól felvettem a telefonom

-Szia kicsim-szólt bele lágy hangon a nagyi

-Szia mama-mosolyogtam bár ő ezt nem láthatta

-Mit csinálsz?

-Kint vagyunk a tó partjánál mi fiatalok és ti?-ültem le 

-Itt né most csináltam vacsorát, tata meg most jön haza. És hogy vagytok?-hallottam a hangján, hogy mosolyog

-Mi jól. És ti?-néztem fel az égre

-Mi is kicsim! Na rendben vigyázz magadra! Szeretlek-mindig megmelengeti a szívem amikor ezt mondja

-Én is titeket-raktam le a telefonom. Vissza indultam a többiekhez azonban megláttam, hogy Harry mellett ahol eddig én ültem ott volt Maja és fejét Harry vállára hajtotta. Könnyek gyűltek a szemembe. Ránéztem Vanira aki nagyon is jól el volt Adammel. Jobbnak láttam ha visszamegyek ahol az előbb telefonáltam és leülök a földre, majd a csillagokat kezdem el nézni. 

Észre sem veszem amikor valaki lefekszik mellék. Amikor oldalra nézek a jól ismert göndör fürtöket fedezem fel. Harry megfogja a mellette lévő kezem

-Miért nem jöttél vissza?-kérdezte

-Ahogy láttam jól megvoltál te Majával is-fordítottam felé a fejem

-Maja csak egy barátom-értetlenkedett Harry

-Neked lehet de ő többet érez irántad-fordultam vissza majd újra a csillagokat figyeltem

-Te most féltékeny vagy?-nevetett fel

-Nem! Csak nem szeretem, hogy ami az enyém ahhoz más is hozzá nyúljon-fordultam felé

-A szívem örökre a tiéd lesz-nézett a szemembe Harry

-Ígéred?-hunytam le a szemem

-Ígérem....

8.rész ,,Együtt vagyunk!"

Sziasztok itt is van az új rész remélem tetszik nektem. Nagyon sajnálom, hogy nem 

volt már egy hete rész de családi okok miatt nem tudtam részt hozni amit nagyon sajnálok.

Remélem tetszik a rész nektek. Iratkozzatok és kommenteljetek.

Pusszi :* <3

Bethamy White szemszöge:

         2 hét múlva

Hát ebben a két hétben nagyon sok minden nem történt. Ami úgy fontosabb az szerintem az, hogy Harryvel együtt vagyunk és nagyon boldogok is vagyunk. A szüleinknek még nem említettük a kapcsolatunkat még nem állok én készen rá.

-Szerinted sok meleg ruhát kell vinni?-kérdezte Vani miközben vártam, hogy végre bepakoljon, hogy én is pakolhassak.

Ja igen 5 napra megyünk kirándulni Harryékkel-Anyudék említették,hogy pontosan hova is megyünk?-emelte rám mogyoró barna szemeit

-Harryéknek van valami nyaralójuk és oda-fogtam össze az egyik pólóját

-És végre elmondtátok a szüleiteknek, hogy együtt vagytok?-húzta be a bőröndje cipzárját és ült le mellém

-Jaj Vanessza én nem állok készen rá-néztem szemeibe

-Mire nem állsz készen? Csak elmondjátok, hogy együtt vagytok és kész nem kell ezt túl komplikálni-vágott értetlen fejet

-És ha a szüleimnek nem tetszik, hogy együtt vagyunk?

-Miért az tetszett nekik, hogy Joshal voltál? Nem! De mégis együtt voltatok és tudod miért? Azért mert a szerelmetek mindent felülmúlt. És ez most is így lesz!-szorította meg a kezem

-Lehet, hogy igazad van

-Nekem mindig igazam van-jelentette ki majd mind ketten elnevettük magunkat

Reggel arra keltem, hogy valaki simogassa az arcom amikor kinyitottam íriszeim anya mosolygós arcával találtam szembe magam

-Ébredjetek kincsem mindjárt itt vannak Harryék és indulunk

-Oké mindjárt-húztam a fejemre a párnát. Anya nevetve ment ki a szobából

-Hány óra van?-kérdezte Vanessza rekedt hangon

-Fél nyolc-fordultam felé-mész te hamarabb tusolni?

-Nem menj csak én addig még alszok-húzta fel nyakig a takarót. Mosolyogva szálltam ki az ágyból és indultam a fürdőbe.

Amikor beálltam a tusolóba egy tusfördőért nyúltam, tenyerembe nyomtam és megmostam vele az egész testemet,majd lemostam magamról a habot. Még pár percig áztattam magam majd elzártam a vizet és törölközőért nyúltam. Gondosan megtöröltem magam a puha anyaggal, majd felvettem a behozott szettet. Odamentem a tükör elé majd kibontottam a felkötött hajam megfésültem, majd párszor végig  simítottam rajta a haj vasalót. Felraktam egy kis alap sminket és már késznek is nyilvánítottam magam.

-Mehetsz-mentem ki a fürdőből és intettem Vanesszának, hogy szabad a pálya

-Ilyen korán is rég keltem-kelt ki nyöszörögve az ágyból

-Nagyon rég volt 2 hete-nevettem. Vani sértődötten kinyújtotta rám a nyelvét majd beviharzott a fürdőbe. Mosolyogva mentem ki a szobámból majd mentem le a csiga szerű lépcsőnkön. Leérve láttam, hogy már Harryék is itt vannak

-Jó reggelt-köszöntem illedelmesen, majd íriszeimet Harryre emeltem aki most is nagyon jól nézett ki egy egyszerű fekete pólót viselt, a szokásos fekete nadrágjával amely térdénél szakadt volt, és az elnem maradhatatlan csizmájával. Egy mosolyt küldött felém amelyet én készségesen viszonoztam, majd helyet foglaltam a kanapén mellette

-Vanessza hol van?-kérdezte Anne

-Mindjárt jön-mondtam pont amikor az említett jön le a lépcsőn

-Jó reggelt-köszönt Vani majd helyet foglalt mellettem

-Csajok a bőröndjeitek hol vannak?-kérdezte apa

-Még fent-néztem rá

-Na akkor ideje lenne lehozni-biccentett e lépcső fele

-Oké-álltam fel és magammal húztam Vanesszát

-Harry menj te is segíteni a lányoknak-mondta Robin. Harry felállt majd követett minket a szobámba. Amikor kikerültünk a szüleink halló és látó távolságából Harry megragadta a kezem majd magához húzott és ajkait enyéimre illesztette mindkettőnkből egy sóhaj szakad fel a másik közelsége hatására. Szívem máris gyorsabban ver ajkai gyengédségére. Mosolyogva válunk el egymástól

-A szüleink bármikor megláthatnak-mondtam

-Na és? Már úgy is ideje lenne elmondani nekik

-Harry...-sóhajtottam

-Semmi Harry! Joshal is ennyit vártatok?-Josh neve hallatán összeszorult a gyomrom

-Joshal más volt a helyzet!-néztem a szemébe

-Ja persze-indult el a szobám felé

-Harry nem úgy értettem-mentem utána de ő csak feltartotta a kezét jelezve, hogy most inkább hagyjam. Sóhajtva mentem én is a szobámba, közben eszembe jutott, hogy a fülhallgatóm nem tettem be egyik táskámba sem, így elkezdtem keresni. Közben Harry felvette a bőröndöm és levegőnek nézve engem kiment a szobából

-Ez mi volt?-kérdezte Vani

-Mire gondolsz?-néztem rá ártatlan tekintettel

-Jaj ne nézz hülyének-tette csípőre a kezét

-Összevesztünk-kaptam meg a keresett fülhallgatót

-Na nem ár, hogy mindent ki kell szednem belőled-mérgelődött

-Semmi különleges csak a szokásos, hogy miért nem mondtuk még el a szüleinknek, hogy együtt vagyunk-vettem el a kézi bőröndöm

-Most komolyan csak ennyi?-ült le az ágyra

-Nem-ültem le mellé-megkérdezte, hogy Joshal is ennyit vártunk erre én azt mondtam, hogy Josh más volt, és megharagudót-hajtottam le a fejem-szerinted most egy tízes skálán mennyire utálhat?-néztem Vanira. Vanessza elnevette magát amire én egy értetlen pillantást vetettem felé-most mit nevetsz?

-Hogy utálhatna téget főleg egy ilyen kicsi butaság miatt? Beth Harry szeret téged! Most inkább hagyd egy kicsit majd a nyaralóba beszélsz vele, addig ő is rájön, hogy túloz ezzel az egésszel!-simogatta meg a hátam nyugtatás képen

-Remélem igazad van mert nem akarom egy ilyen butaság miatt elveszíteni!-folyt le egy könnycsepp az arcomon

-Dehogy fogod-ölelt meg. Most, hogy így bele gondolok ha ennyire rossza az a gondolat, hogy elveszítem Harryt akkor mi lenne velem ha elveszíteném Vanesszát. Ebbe rossz bele gondolni is.

-Lányok út közben is tudtok pletykálkodni szóval siessetek már-állt meg mosolyogva az ajtónk előtt Anne

-Én azt hiszem, hogy te is kezdesz kiismerni minket-nevettünk. Elvettünk a kézi bőröndöket mivel a nagyobbakat már kivitte Harry és indultunk le a lépcsőn majd ki a házból és bepakoltuk a bőröndöket az autóba.

-Kicsim bezárnád az ajtót?-nézett rám anya

-Persze-vettem ki a kezéből a kulcsokat majd elindultam a ház fele. Amikor bezártam mindent visszamentem anyáékhoz akik azt beszélték, hogy merre kell menjünk.

-Na jó akkor ott találkozunk-mondta apa-lányok üljetek be az autóba

-Egy perc csak kiveszem a laptopot-mentem a csomagtartóhoz. Miután kivettem a laptopot  egy utolsó pillantást vetettem Harry fele aki engem nézett eltátogtam neki egy ''beszélnünk kell''-t majd beültem az autóba. A laptopot az ölembe tettem majd elindítottam a Vámpír akadémiát, Vanival kényelembe helyeztük magunkat majd elkezdtük nézni a filmet.

Három filmet is végig néztünk mire oda értünk a nyaralóhoz. Én szálltam ki legelőször amint megpillantottam a nyaralót a lélegzetem is elállt.

-Ez gyönyörű-néztem Annera aki most szált ki az autóból

-Igen rengeteget gyűjtöttünk arra, hogy megvegyük-mosolygott rám

-Meghiszem azt-bólintottam. Kivettük a csomagtartóból a csomagokat majd elindultunk a házba, az előtérben levettük a cipőinket

-Gyertek megmutatok a szobátokat. Remélem nem baj, hogy te és Vanessza egy szobába lesztek-mosolygott ránk Anne

-Dehogyis-mondtuk egyszerre Vanival. Anne  végig vezetett egy hosszú folyosón majd jobb oldalon a második ajtón benyitott. A szoba ami fogadott minket az gyönyörű volt.

-Ez gyönyörű-néztem körbe

-Örülök, hogy tetszik! A túlsó szobába lesz Harry-mosolygott

-Rendben-bólintottunk. Anne még egy mosolyt küldött felénk majd elhagyta a szobát.

-Na kezdjünk el kipakolni-cipzároszta ki a bőröndjét Vani

-Ha nem haragszol én hamarabb beszélnék Harryvel-sóhajtottam

-Még itt vagy?!-mosolygót. Kimentem a szobából majd a szomszéd szobába vettem az irányt, kopogtattam majd egy ''gyere'' után benyitottam. Amint beléptem láttam, hogy Harry is épp kipakol. Rám emelte tekintetét hogy lássa ki jött be a szobába majd folytatta előző cselekedetét. Nagyot sóhajtottam-ez hosszú menet lesz-gondoltam magamba. Oda mentem hozzá majd leültem az ágyra.

-Harry én nem úgy értettem. Te nagyon fontos vagy számomra és nem arról van szó, hogy nem szeretném, hogy a szüleink megtudják, hogy együtt vagyunk hanem félek! Félek, hogy nem fogadják el a kapcsolatunkat-néztem rá

-Azt is elfogadták, hogy együtt vagytok Joshal-nézett végre ő is rám

-Muszáj mindig Joshal jönnöd? Ha annyira szeretnéd tudni a vele való kapcsolatomat sem fogadták el a szüleink csak én túl makacs voltam. És amúgy is Josh a múlt te a jelenem vagy és remélem jövőm is-mondtam az utolsó részt halkan 

-Nekem is fontos vagy! És sajnálom, hogy annyit, mint Joshoztam-jött elém majd megfogta a kezem és felhúzott az ágyról

-Ha neked ennyire fontos akkor gyere és mondjuk el a szüleinknek-mondtam mosolyogva

-Köszönöm-ölelt magához

-És mi van ha nem tetszik nekik?-aggodalmaskodom

-Akkor is együtt maradunk mivel mi szeretjük egymást-csókolt meg. Miután elváltunk egymástól Harry összekulcsolta kezeinket és kivezetett a szobából le a nappaliba ahol ott voltak a szüleink. Amikor megláttak minket értetlen pillantást vetettek felénk

-Mondanunk kell valamit-szólalt meg Harry amikor látta, hogy nekem most nehezemre esne a beszéd

-Hallgatunk-bólintott Robin. Ránéztem Harryre akinek az arcán egy nagy mosoly díszelgett visszafordultam szüleink felé majd megszólaltam

-Együtt vagyunk!

7. rész ,,Soha nem hagylak el..."

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett a rész. A részek ezentúl vasárnaponként fognak érkezni lehet, hogy hétközben is lesz mivel vakáció van :3 nagyon szépen kérlek, hogy commenteljetek mert így nem tudom, hogy van-e értelme folytatni a blogot.

 Remélem a rész tetszik majd :3 Puszi :* 

                 
                                                     Zene ajánló: Zara Larsson-Uncover

Bethany White szemszöge:

Egy olyan ember ölelő karjai közt ébredni akit szeretünk leírhatatlan érzés. A tegnap még utáltam sőt gyűlöltem azt a gondolatot, hogy akár még egyszer lássam Harryt. Ma meg mellette fekszem jobban mondva a mellkasán. Egyszerűen szükségem van rá, mint a drogosnak a drogra. Ennyi idő alatt még senki nem került ennyire közel hozzám, bármennyire fura kijelenteni még Josh sem. 
Felnéztem Harryre, arca nyugodtságot árasztott, ajkai enyhén szétnyíltak. Egy kósza tincset simítottam ki arcából 
-Utálom ha néznek amikor alszom-morogtam majd karjait még szorosabban fonta derekam köré
-Én biztos nem néztelek-jelentettem ki határozottan de tudom bármit mondanék már mindegy mert lebuktam
-Aha persze tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok-villantott felém egy csábos mosolyt
-Csak szeretnéd Styles bárki ellen tudna állni neked!-forgattam szemeim 
-Mit mondtál?-emelte rám gyönyörű smaragd ként csillogó szemeit
-Semmit-szálltam ki mellőle majd nyújtottam rá nyelvem
-Na meg állj-szállt ki ő is és elindult utánam. Nevetve szaladtam előle, de nagy lábainak köszönhetően hamar utol ért, megragadta a derekam és magához húzott
-Ne menekülj-suttogta fülembe
-Nem állt szándékomba-fordultam vele szembe, s kezeimet nyaka köré fontam
-Köszönöm-döntötte homlokát az enyémnek
-Mit?-értetlenkedtem
-Hogy itt vagy nekem-hintett csókot ajkaimra. Kezeimet hajába vezettem így vontam még közelebb magamhoz
-Csinálok reggelit-mondtam ajkaira majd egy utolsó csókot adtam és elindultam a konyhába.
Amíg a reggelit készítettem Harry leült a pulthoz és engem nézett. Tekintette lyukat éget hátba 
-Bár mennyire fura én sem szeretem ha néznek-fordultam meg mosolyogva
-Én nem-tette fel védekezés képen kezeit
-Ezt már eljátszottuk egyszer-ráztam meg a fejem
-Ha rajtam múlna nem is egyszer játszanánk még el-mosolygott rám. Oda mentem hozzá majd egy puszit adtam arcára és megöleltem. Fejemet nyak hajlatába temettem és szorosan bújtam hozzá, karjait derekam köré fonta és egyik kezével hátamat simogatta
-Ígérd meg hogy nem hagysz csak úgy el-suttogtam fülébe, eme kérésem hatására, izmai megfeszültek. Lassan eltolt magától pont annyira, hogy szemembe tudjon nézni
-Soha nem hagylak el-puszilt homlokon majd szorosan karjai közé zárt-Bármennyire szeretnék így maradni, de a reggelink oda fog égni-nevetett
-Ne nevess-nyújtottam rá a nyelvem majd hamar levettem a tűz helyről a tepsit. Elég rosszul foghattam meg mivel egy égető érzést éreztem minek hatására a tepsit visszaejtettem eredeti helyére majd kezemet gyorsan a hideg víz alá tartottam.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Harry amint lezárta a tűzet
-Fáj-mutattam a mostanra be pirosodott pontra
-Így jár aki még egy omlettet sem tud megcsinálni-nevetett
-Ez gonosz volt-bokszoltam játékosan vállába
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan-puszilt arcon
-Tudom-mosolyogtam rá. Harry felült a pultra amíg én elő vettem az elsősegély dobozt azon belül meg egy krémet amivel bekentem a kezem-amúgy a szüleidnek mit mondasz hol aludtál?-emeltem rá tekintetem
-Arra gondoltam azt mondom, hogy az egyik barátnőmnél már úgy is megszokta, hogy majdnem minden nap egyiknél alszom-incselkedet velem
-Hmm...remélem akkor a barátnőid egyike nem haragszik meg, hogy nem nála aludtál-mentem bele a játékba
-Nem érdekel-kezemnél fogva húzott magához-miattad meg éri-csókolt meg-amúgy meg azt mondom, hogy az egyik haveromnál voltam-bólintással jeleztem,hogy megértettem amit mondott
-Amúgy te sem kellett ma menj iskolába?-kérdeztem. Megrázta a fejét evvel választ adva kérdésemre-nem is értem minek menni ezen a héten ha úgy is utolsó hét-tettem vissza a helyére a dobozt
-Én is sok mindent nem értek, főleg azt nem, hogy miért nem kérdeztem meg még tőled-szállt le a pultról
-Micsodát?-néztem rá
-Lennél a barátnőm?-kérdezte csillogó szemekkel. 
Miután Josh meghalt nem akartam senkit ennyire közel engedni magamhoz. Amikor megláttam legelőször Harryt nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek belé. Most viszont itt áll előttem és azt kérdi tőlem hogy lennék-e a barátnője. Szerintem erre egyszerű a válasz. Ránéztem és arcán ijedséget véltem felfedezni
-Tudod Harry amikor elveszítettem Josht nem akartam senkit se közel engedni magamhoz így téged sem. De bármennyire próbálkoztam, hogy távol tartsam magam tőled nem sikerült. Így a válaszom egyszerű. Igen leszek a baránőd!-'szöktem' a nyakába és szorosan öleltem magamhoz
-Szeretlek-suttogta a fülembe. Kicsit eltávolodtam tőle majd ajkaira suttogtam
-Én is szeretlek

6.rész ,,..baleset érte a motorral és meghalt..."

Igen tudom megint késtem a résszel és nagyon sajnálom de remélem, hogy ez a hosszú rész (legalábbis számomra hosszú rész) kárpótol titeket.

Nagyon köszönöm a 7 feliratkozót és az ezer oldalmegtekintést nagyon jól esik!

Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot! Puszi :*

Bethany White szemszöge:

Reggel ki nem szeretne madarak csicsergésére kelni, a nap beszűrődő fénysugaraira, én személy szerint szeretek. Viszont ma iszonyat fejfájásra keltem amit annak tudtam be, hogy a tegnap sírva aludtam el. Hiába reménykedtem abban, hogy a tegnapi buli csak egy álom volt de amikor belenéztem a tükörbe és megláttam a piros feldagad szemeimet tudatosult bennem, hogy nem...sajnos nem csak egy álom volt. Nyöszörögve keltem ki az ágyból és indultam készülődni mert kéne menni suliba már csak egy hét és vége.
Amire végeztem letusoltam, felöltöztem már Vanessza itt volt nálam és már indultunk is. Az út felé kibeszéltük a tegnapi bulit. Soha többet nem akarom látni Harryt, úgy tudtam, hogy ez lesz ezelőtt egyszer voltam szerelmes de akkor nagyon, de sajnos elveszítettem...

Visszaemlékezés:

Boldogan készülődtem mivel ma Joshal megyünk a szokásos szombati találkozásunkra amikor összegyűlünk a haverok én meg Josh a pasim.
Már vagy fél órája itt kéne lennie még soha nem késett ennyit félek, hogy lett valami baja és milyen igazam volt... Lent ültem a nappaliba amikor megszólalt a telefonom és Josh képe jelent meg azonnal felvettem a telefont
-Hol vagy már?-aggódalmaskodtam
-Szia Bethany - szólalt meg Josh anyukája-amikor Josh ment hozzád akkor...akkor- és itt elcsuklott hangja akkor már tudtam, hogy valami baja lett Johsnak-tehát amikor ment hozzád baleset érte a motorral és meghalt...
Amint ezt a mondatot meghallottam kiesett a telefont a kezemből és én a földre zuhantam. Nem hiszem el,hogy elveszítettem azt az embert aki a világot jelenti nekem. Már 2 éve együtt vagyunk  és nagyon jól megvoltunk egyszerűen nála tökéletesebb barátot nem tudok elképzelni magamnak. Josh egyszerűen tökéletes, lehet hogy fiúkra nem lehet azt mondani de rá nem tudok mást mondani. Tökéletesen kiegészítettük egymást mindig jól megvoltunk nagyon ritkán veszekedtünk de hát ez egy kapcsolatban normális nem de?!  Legszívesebben minden veszekedést újra élnék, ordibáljon velem, veszekedjen velem csak legyen itt, más nem számít. Soha többet nem fogom látni. Soha többet nem fogom érezni csókja ízét, simogatását. Én azt se bánnám ha szakított volna velem csak éljen nekem az is elég lenne ha látnám, nem muszáj velem lennie csak boldog legyen és ami a legfontosabb éljen...

Visszaemlékezés vége

 Amint eszembe jutottak az emlék egy könnycsepp folyt végig az arcomon
-Mi a baj?-kérdezte Vani
-Semmi csak eszembe jutott Josh - hajtottam le a fejem. Ha akkor Vanessza nem lett volna ott velem akkor nem bírtam volna ki. Vanessza megölelt majd a fülembe suttogta
-Minden rendben lesz én itt vagyok neked, mint mindig! 
-Köszönöm-pusziltam meg pont amikor jött a busz.

                                                                 ********

Utolsó órámról csengetek ki amikor újra megszólalt a telefonom amikor megnéztem, hogy ki az mégsem lepődtem azon, hogy Harry az. Készültem kinyomni a telefont amikor Vanessza kivette a kezemből és felvette
-Harry esküszöm ha még egyszer felhívod Bethanyt akkor nem állok jót magamért-szólt bele szigorú hangon-De te nem fogod fel, hogy nem akar látni?......Harry hagyd békén nincs szüksége arra, hogy beléd szeressen és akkor veszítsen el téged ezt még egyszer nem élné túl-örültem mert Vani nem mondta el, hogy igen is már szeretem Harry viszont dühös azért mert elmondta, hogy elveszítettem valakit-....Sehogy sem értem hagyjuk ezt csak soha többet ne keresd Bethanyt!-jelentette ki és kinyomta a telefont.
-Köszönöm-hajtottam le a fejem
-Hé mosolyogj már, majd egyszer megtalálod az igazit-próbált vidítani de sajnos csak rontott a helyzeten mivel megint eszembe jutott Josh
-Már megtaláltam de el is veszítettem-suttogtam. Vanessza szerintem úgy gondolta,hogy jobb ha erre nem mond semmit.

                                                                       *******

-Bethany gyere ebédelni-kiáltott anya
-Megyek-tettem fére a könyvet-amit épp olvastam-és felálltam az ágyból. Lassan leballagtam a lépcsőn majd egy mű mosolyt kíséretében helyet foglaltam apa mellett
-Na és mi újság Harryvel?-na tessék rátapintott a lényegre
-Semmi, nem akarok róla beszélni!-mondtam egy kicsit indulatosabban -Oké, le ne harapd a fejem-emelte fel védekezés képen kezeit, nevetve megrázom a fejem
-Sajnálom-adtam egy puszit az arcára
-Na mit főztél drágám?-karolta át apa anya derekát
-Spagettit-mosolygott majd egy csókot lehelt apa ajkaira, mosolyogva figyeltem őket annyira aranyosak még ennyi év után is.
-Kicsim ma este ugye indulunk nagyiékhoz még mindig nem gondoltad meg magad?-emelte rám tekintetét anyu
-Már mondtam, hogy most nem szeretnék menni és ne félj mert nem lesz semmi bajom!-szorítottam meg az asztalon lévő kezét
-Rendben-sóhajtott. Amikor újra enni kezdtünk volna csengetek
-Várunk valakit?-álltam fel, hogy ajtót nyissak. A szüleim semlegesen megrázták a fejüket. Amikor kinyitottam az ajtót egy futárral találtam szembe magam
-Jó napot-köszönt-Bethany White-ot keresem
-Én lennék az-engedtem el az ajtó kilincsét amit eddig szorongattam
-Ezt önnek küldték-vett fel a földről egy rózsa csokrot amit eddig észre se vettem-itt írja alá kérem-mutat egy bizonyos pontra majd a kezembe ad egy tollat-köszönöm és viszlát-mosolygott majd elindult
-Én köszönöm-szóltam utána majd becsuktam az ajtót
-Nézzétek mit kaptam-szagoltam bele a rózsa csokorba majd helyet foglaltam a széken
-Kitől kaptad?-mosolygott anya
-Nem tudom-ráztam meg a fejem azonban észrevettem egy kicsi cetlit amiben csak annyi állt, hogy "H,, azonnal le esett, hogy ezt Harrytől kaptam. Bármennyire haragszom rá jól esik tőle ez a 'kicsi' gesztus. Mosolyogva raktam a mellettem lévő székre a csokrot majd fojtattam az evészetet

-Köszönöm az ebédet-vettem el a csokrot majd mosolyogva indultam a szobámba. Írtam egy smst Vanesszanak, hogy lépjen fel skypra mert mutatni akarok neki
-Szia-köszöntem amint megláttam a képét a beugró ablakban
-Szia, na mi az amit mutatni akartál?-kiváncsiskodott, fel emeltem magam mellől a csokrot és a kamera elé raktam-Ugye ezt ne tőle kaptad?
-De igen-mosolyogtam
-Jaj Bethany....-szerintem most bele kezdett volna a nagy monológjába ha anya nem kiáltott volna
-Bocsi de mennek kell-intettem egyet majd kinyomtam és szaladtam anyuéktól elköszönni mivel most indultak
-Vigyázz magadra-ölelt magához anyu
-Nem lesz semmi bajom-nyugtattam meg
-Szívem gyere, Bethany már nem kislány tud magára vigyázni!-jelentette ki apa majd megfogta anya kezét összekulcsolta ujjaikat és már indultak is
-Puszilom a nagyiékat
-Átadjuk-ültek be a kocsiba majd elhajtottak. Sóhajtva csuktam be az ajtót majd indultam a nappaliba majd lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam a csatornák között amikor csengetek. Mosolyogva mentem ajtót nyitni mert gondoltam a szüleim hagytak itthon valamit. Amint megláttam, hogy ki áll az ajtóban rögvest lehervad az arcomról a mosoly és könnyek kezdték marni szemeimet
-Te mit keresel itt?-dőltem neki az ajtónak
-Beszélnünk kell!-jelentette ki majd csak úgy bejött mintha otthon lenne
-Persze gyere be-forgattam meg szemeimet majd becsuktam az ajtót-Szerintem nincs miről beszélnünk és amúgy is a szüleim itthon vannak-indultam utána
-Szerintem meg igen is van és most láttam, hogy a szüleid elmentek-fordult velem szembe. Nagyot sóhajtva ültem le majd vártam, hogy elkezdje. Amikor látta, hogy rá várok bele kezdett-Figyelj amit akkor láttál az nem az volt aminek tűnt. Nem én csókoltam meg hanem ő engem. Nina a volt barátnőm akit nagyon szerettem mindenki mondta, hogy jobb ha nem teszem de én hitten neki, hogy nem verne át de tévedtem. Egyszer amikor mentem hozzá meg akartam lepni így nem szóltam, hogy megyek de amikor hozzá értem rajta kaptam a legjobb haverommal. Őt szerettem a világon a legjobban utána senki mást nem tudtam! Tehát miután megtudtam, hogy majdnem az egész kapcsolatunk alatt kavartak megszüntettem velük a kapcsolatot. Azóta nem láttam csak a tegnap amikor elmentem neked, hogy hozzak valamit inni akkor mondta, hogy vissza akar kapni. Gondolom látta amikor veled táncoltam vagy épp megcsókoltalak és amikor jöttél le a lépcsőn ő ezt észre vette majd megcsókolt! -Én sajnálom Bethany-ült le mellém majd kezei közé temette arcát. Pár percig mereven bámultam magam elé amíg meg nem szólalt így ráemeltem tekintetem
-Kérlek mondj valamit-nézett rám meggyötörten
-Most, hogy ezt így elmondtad nekem akkor csináljunk úgy mintha a tegnapi buli meg sem történt volna oké?-mosolyogtam rá
-Rendben-emelte fel a fejét-de kérdezni akarok valamit! Hogy értette azt Vanessza, hogy ha elveszítenél azt nem élnéd túl még egyszer?-tudtam, hogy ezt a kérdést fel fogja rakni majd nekem de reméltem, hogy nem ilyen hamar... Nagyot sóhajtottam majd bele kezdtem
-Volt egy barátom akivel úgy éreztem, hogy képes vagyok le élni az életem. Minden szombaton elmentünk a haverokkal lazulni és mindig ő jött utánam a motorral. Utáltam, hogy motorozik de nem mondhatom az neki, hogy hadija fel miattam a szenvedélyét mert már neki a szenvedélyévé vált a motorozás. Tehát aznap késett fél órát még soha nem késett annyit az előtt így jogos volt az aggódásom. Amikor lent ültem a nappaliba megszólalt a telefonom és ő hívott viszont az anyukája szólt bele és akkor mondta el, hogy amikor indult hozzám akkor balesete volt és és...-elcsuklott a hangom majd zokogásban törtem ki
-Shh-húzott magához majd karjai közé zárt-semmi baj-puszilt a hajamba
-Életem legrosszabb napja volt amikor elveszítettem és a tudat, hogy soha többet nem láthatom felemésztett. Hónapokig nem szóltam senkihez csak ültem a szobámba és sírtam. Még mai napig is nagyon hiányzik-hunytam le a szemem és felidéztem azt a napot amikor legelőször megláttam. Egy suliba jártunk, Ő volt a suli nagy menője ezért is nem akartam elhinni amikor felfigyelt rám.
Még mindig élénken él bennem az a nap amikor először megcsókolt vagy amikor először mondta, hogy szeretlek. Tökéletesek voltak azok a pillanatok amiket vele töltöttem...
-Gondolom azóta nem szerettél senkit-belenéztem a szemébe amiben a szomorúságot láttam csillogni
-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Van egy fiú akibe nagyon rövid idő alatt beleszerettem-mosolyogtam
-Értem-állta fel de én megragadtam a kézét és megcsókoltam. Hirtelen érte eme tettem de amint észhez tért viszonozta csókom. Derekamra simította kezét én meg hajába túrtam így vontam még közelebb magamhoz. Csókunk lágy volt és érzéki pont amilyennek lennie kell. Szép lassan vált el tőlem
-És az te vagy-jelentettem ki majd egy gyengéd csókot hintettem ajkaira
-Ha ez egy szerelmi vallomás akart lenni akkor csak, hogy tudd elég elcsépelt volt-nevetett. Mérgességet tetetve felszaladtam a szobámba persze magamba nevettem mert tudom, hogy nem gondolta komolyan
-Ne hisztizz-jött utánam kacagva
-Én nem hisztizek és hercegnősen megsértődők-hátat fordítok neki majd az ablakhoz sétálok. Pár pillanat múlva két erős kezet érzek derekamon amely maga felé fordít, magához húz majd megcsókolt de olyan szenvedélyesen, mint még soha. Átölelten nyakánál, ő végigsimítja a hátamat majd hosszú percekig nem válunk el egymástól. Annyira szeretném hallani ajkairól, hogy szeretlek, mintha meghallottam volna gondolataimat...
-Szeretlek-döntötte homlokát az enyémnek
-Én is-hunytam be a szemem-itt aludnál?-kérdeztem félénken
-Igen-válaszolt mosolyogva

Miután mind a ketten letusoltunk bebújtunk az ágyba én Harry mellkasára hajtva a fejem ő a derekamat ölelve adtuk át magunkat az álmok világának...

5. rész Összetörve

Sziasztok bocsánat a késésért nagyon sajnálom! Remélem tetszik a rész nektek! Nem is húzom tovább a monológom, jó olvasást! Puszii :*

Bethany White szemszöge:

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Amikor megnéztem ki az Vanessza neve és képe jelent meg. Miért nem csodálkozom?
-Jobb reggelt-szóltam bele reggeli rekedt hangon
-Szia, mit csinálsz?-kérdezte
-Amit a normális emberek szoktak fél tízkor-mondtam két ásítás közt
-Upss...felkeltettelek?-hallottam a hangján, hogy mosolyog
-Nem dehogy-morogtam
-Jó jó, amúgy is ideje volt felkelned!-jelentette ki nemes egyszerűséggel
-Na jó...csak azért hívtál, hogy felkelts?
-Nem azért hívtalak, hogy készülj mert megyek hozzád!
-De én aludni akarok!-jelentem ki
-Majd alszol holnap
-De holnap kedd és suliba kell menni-ma szabadnapot kaptunk-
-Akkor majd szombaton-nevetett
-Na elindultál már?-nevettem most már én is
-Mire kimondod, hogy szerelmes vagyok Harrybe addig már ott is vagyok
-Hogy mit mondjak?-kérdeztem felháborodott hangon
-Semmi semmi! Mindjárt ott vagyok-bontotta a vonalat. Nyöszörögve keltem ki az ágyból, bementem az fürdőbe egy gyors zuhanyt venni. Miután végeztem magam köré tekertem egy törölközőt aztán visszaindultam a szobámba. Oda mentem a gardróbomhoz, kivettem egy tiszta fehérneműt, majd egy szimpla szettet. Miután felvettem a kiválasztott darabokat lementem a konyhába, a házba csend volt mivel anyáék már biztos dolgozni vannak. Leérve a konyhába elővettem egy tányért majd a müzlit meg a tejet és leültem az asztalhoz. Ami közbe ettem felnéztem facebookra, volt pár értesítésem de ami a legjobban érdekelt az egy barát kérő volt Harrytől, mosolyogva fogadtam el kérését. Pár perc múlva egy ablak jelent meg ami az jelentette, hogy üzenetet kaptam nem mástól, mint Harrytől

 Amint elküldtem az utolsó üzenetet már hívtam is anyát második csörgésre fel is vette
-Jó reggelt kicsim-köszönt anya
-Neked is
-Hogy aludtál?
-Jól-mosolyogtam-anya Harry elhívott egy házibuliba-mondtam halkan
-Szó se lehet róla Bethany!-jelentette ki
-De anya azt mondta Harry, hogy nem ülünk sokáig és, hogy vigyázz rám! Kérlek anya csak most az egyszer!-könyörögtem
-Rendben-sóhajtott-de csak most az egyszer!-mondta teljesen komoly hangon
-Áááh-visongtam-köszönöm, köszönöm-hálálkodtam-Szeretlek
-Én is kicsim-hallottam a hangján, hogy mosolyog
-Amm...anyu apával mi lesz?
-Majd én megoldom!
-Köszönöm-mosolyogtam
-Szívesen-mondta-na de most mennem kell!Szia
-Szia anya-bontottam a vonalat. Azonnal írtam is Harrynek, hogy elengedtek. Fura de örvendek, hogy a szüleim elengedtek Harryvel és tudom, hogy vigyázni fog rám!
De mekkorát tévedtem...

Miután Harry kilépett én még csak úgy kíváncsiságból megnéztem az oldalát a profil képén 355 like van és 25 comment. Ahogy görgetem lefele láttam, hogy egy lány azt commentelte ,,Életem! ❤" összeszorult a gyomrom de amit még rosszabb volt olvasni amit Harry írt vissza ,, És te az enyém ❤" Vajon Harry csak játszik velem? Rámentem a lány oldalára. Gyönyörű lány a profil képén, barna haja hullámokban omlik vállára, zöld szeme csak úgy ragyog pont, mint Harrynek ebből is látszik, hogy összeillenek. De akkor mit akar tőlem Harry? 
Nem bírtam tovább nézni így inkább kiléptem, befejeztem a reggelim amikor csengetek, ez Vanessza lesz. A tányért a mosatlanba raktam majd mentem ajtót nyitni
-Szia-ölelt meg 
-Helo-csuktam be az ajtót
-Na mit csinálsz?-mosolyog
-Semmit-mondtam halkan majd elindultam a nappaliba
-Mi a baj-jött utánam. Jaj, hogy utálom, hogy át lát rajtam...
-Semmi-próbáltam elhitetni vele. Egy próbát megér nem?!
-Na ja én meg az angol királynő vagyok!-grimaszolt-Szóval?
-Tessék-oda adtam neki a telefonom, hogy nézze meg. Amíg ő azt nézte addig én vissza mentem a konyhába elmosni a tányérom
-Na és ez nem jelent semmit-jött utánam
-Te nem látod? Egy lágy aki mellesleg gyönyörű azt írta a képéhez, hogy életem és,hogy még jobb legyen Harry azt írta vissza és te az enyém! Ez azt jelenti, hogy barátnője van és ezt te is pontosan tudod! Én hülye meg ma este házibuliba megyek vele!-ültem le a földre
-Hogy hova mész?-guggolt le elém
-Jól hallottad-hajtottam le a fejem
-Mint mondtam ez nem jelent semmi! Harry téged hívott és nem őt ez jelent valamit nem?-mosolygott
 -Lehet,hogy igazad van- néztem a szemébe
-Mint mindig-mosolygott-na gyere keresünk ruhát neked-állt fel majd magával húzott...

Este nyolc

Az utolsó simításokat végeztem amikor csengetek. Még utoljára végig néztem magamon elvettem a táskám amiben a fontosabb dolgaimat raktam majd elindultam le. A nappaliban már ott volt Harry aki apuval beszélgetett
-Szia-köszöntem Harrynek
-Szia-mosolygott-gyönyörű vagy-jelentette ki
-Köszönöm-pirultam el bókja hallatán
-Mehetünk?-kérdezte
-Igen, de mivel megyünk?
-Hívtam taxit-mosolygott
-Vigyázz a lányomra-mondta apa
-Mint a szemem fényére-ígérte Harry
-Na jó menjünk!-jelentem ki-sziasztok- köszöntem a szüleimnek
-Viszlát-köszönt Harry is.Amint kiléptem megcsapott a hideg levegő, amikor kiléptem a kapunk megpillantottam a taxit. Gyorsabbra vettem a tempót, hogy minél gyorsabban beülhessek. Amikor  beültem volna egy kéz megakadályozott ami Harryhez tartozott majd vissza húzott és ajkait enyémre tapasztotta. Gyengéd volt de még is akaratos. Az előbb még fáztam de most már melegem lett. Amikor ajkain elváltak Harry megszólalt
-Ezzel tartoztam-mosolygott
-Hiányoltam is-viszonoztam mosolyát. Beültünk a taxiba majd Harry lediktálta a címet, 15 perc lehetett az út. Mikor Harry kifizette a taxit elindultunk a ház fele. Már lehetett hallani a dübörgő zenét amely bentről szólt. Harry összekulcsolta kezeinket majd a fülembe suttogta
-Vigyázok rád
Amikor beléptünk hozzánk szaladt egy csávó gondolom Harry ismerte mert kezet fogtak
-A kabátjaitokat vigyétek abba a szobába-mutatott egy szoba fele. Mi csak bólintottunk. Harry lesegítette a kabátom majd bevitte
-Gyere-fogta meg a kezem majd a tánc tér fele vezetett
Csípőink a zene ritmusára mozogtak és testünk teljesen összesimult, miközben Harry halkan duruzsolt a fülembe. Jó pár számot végig táncolhattunk amikor Harry magával szembe fordított és megcsókolt. De ez más volt ez sokkal szenvedélyesebb volt, mint az eddigiek. Megnyalta alsó ajkamat mire szétnyitottam  és nyelveink szenvedélyes táncot járva egybe forrtak.
Légzésem szabálytalan lett lábaim megremegtek amint álltam
-Hozok valamit inni-vált el ajkaimtól elengedte csípőmet majd távolodó alakját figyeltem. Amíg Harry vissza jön addig elmegyek a mosdóba-gondoltam magamba. Átfurakodtam a tömegen majd megkerestem a mosdót, jó pár ajtón benyitottam amire megkaptam a keresett helységet. Miután végeztem visszaindultam, amikor mentem le a lépcsőn megpillantottam Harryt azzal a lánnyal aki commentelt a képéhez csókolózni. Amikor ezt megláttam lehervadt az arcomról a mosoly ami eddig ott virított. Valami eltört bennem több száz darabra és ez a Harry iránti szeretetem volt. Igen féltem bevallani még magamnak is de beleszerettem Harrybe és én mennyire tudtam, hogy hiba volt! Elfordítottam a fejem és letöröltem az éppen lefolyó könnycseppet. Amikor egy pillanatra visszafordultam találkozott a tekinteten Harryével akinek a szemében megbánást véltem felfedezni. Mit sem törődve vele elvettem a kabátom és kiszaladtam a házból
-Bethany kérlek várj meg-kiáltott Harry utánam-Bethany-kiáltott de nem érdekelt. Azonban megragadta a kezem és megállásra késztetett-Hallgass meg-könyörgött
-Nem Harry nem érdekel mennyire sajnálod ha sajnálod egyáltalán. Ma miután beszéltünk megnéztem az oldalad és láttam, hogy az a lány akivel ott benn csókolóztál azt írta a képedhez, hogy életem. Már akkor tudta, hogy hiba eljönnöm veled erre a bulira de én bíztam benned, hogy nem csak játszol az érzéseimmel. De tévedtem és tudod remélem,hogy büszke vagy magadra-ordítottam sírva neki
-Bethany én...
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani csak hagy engem békén!-húztam ki kezem kezei közül majd elindultam. Hálát adok Istennek amiért figyeltem merre jöttünk. Viszonylag hamar haza értem, majd felszaladtam a szobámba és bebújtam az ágyba. Csak egyedül akarok lenni és sírni meg átkozni azt a napot amikor megismertem Harry Stylest...

4.rész Ilyen nincs!

Bethany White szemszöge:

A függönyöm kicsinyke részein beszűrődő  napsugarakra keltem. Nyöszörögve fordultam hasra és fúrtam bele fejem a párnába.
Amikor rájöttem, hogy nem sikerül visszaaludnom kikeltem az ágyból, felvettem a mamuszom(bolyhos papucs) elindultam a konyhába. Amikor beléptem apa az újságot olvasta anya meg feltehetőleg reggelit csinált
-Jó reggelt-ültem le egy székre
-Neked is kicsim-puszilt homlokon anya-éhes vagy?
-Nem, csak álmos-hajtottam le a fejem az asztalra. Anyáék halkan kuncogtak-ez nem vicces-morogtam
-Jaj mielőtt elfelejteném ma Harryéknél vacsorázunk-rakott le elém egy gofrit anyu
-Oké-kezdtem neki az evésnek
Amikor befejeztem az evészetet elindultam a szobámba amikor megcsörren a telefonom és Vani mosolygós képe jelent meg
-Pálinkás jó reggelt drága barátnőm-köszönt vidáman
-Neked is-nevetem
-Van kedved rám szánni a ma délutánod egy részét?-kérdezte izgatottan
-Ez gondolom költői kérdés volt-nevetem
-Annak szántam-nevetett ő is-akkor ma 2-kor a szokásos helyen?-kérdezte
-Ott leszek
-Oké szia pusszi-köszönt
-Puszi-bontottam a vonalat
Elvettem egy könyvet a polcomról, leültem a bab zsákomra és olvasni kezdtem

Amikor legközelebb megnéztem az órám fél kettőt mutatott. Helyére raktam a könyvet , hamar felvettem egy kényelmes szettet, megigazítottam a hajam és már indultam is találkozni Vanesszával
-Elmentem Vanesszával-mondtam anyunak mivel gondolom apa dolgozni van 
-Oke, de ne felejtsd el, hogy este vacsorázni megyünk
-Nem felejtem! Szia-köszöntem el
-Szia és vigyázz magadra
Elvettem a kulcsom és már kint is voltam. 15 perc múlva már a megbeszélt helyen voltam, már a távolból láttam, hogy Vanessza mennyire izgul valami miatt
-Szia-szökött a nyakamba 
-Szia-próbáltam megtartani az egyensúlyom mert ha nem mind a ketten elesünk
-Na menyünk be-húzott a kávézó fele
-Mitől van ilyen felettébb jó kedved?-kérdeztem mosolyogva
-Majd bent elmondom
Leültünk a szokásos helyünkre és itt már Vani nem bírta tovább
-Képzeld a nővérem gyereket vár-mesélte totál bezsongva
-Jujj komolyan?! Gratulálok-most rajtam volt a sor, hogy a nyakába szökjek
-Jaj annyira boldog vagyok-mosolygott
-Meg hiszem azt!-nevettem
-A szokásost hölgyeim?-jött az asztalunkhoz Adam (pincér)
-Igen-mondtuk egyszerre Vanival. Adam mosolyogva felírta és már ott se volt
-Ma Harryéknél vacsorázunk-néztem barátnőmre
-De jó-mosolygott
-Én nem tudom Vanessza félek! Félek, hogy összetöri a szívem. Félek, hogy az egyik percről a másikra csak úgy elhagy, akkor én mit csinálok?-hajtottam le a fejem
-Jaj drágám garantálom hogyha megbánt akkor golyók nélkül marad-mondta magabiztosan
-Szegény-nevetve megráztam a fejem
-Most, hogy így mondod tényleg az szegény-nevetett
-Hölgyeim a rendelésük-tette le elénk a turmixokat Adam
-Köszönjük-mondtuk
Vanival még vagy 3 órát ültünk a kávézóban amikor hívott anya
-Szia-vettem fel 
-Szia kicsim, merre vagy?-kérdezte anya
-Még a kávézóba Vanesszával, miért?
-Szép lassan indulj el haza
-Oke, szia-bontottam a vonalat- Na én megyek-álltam fel
-Akkor én is-indultunk fizetni. Amikor fizetünk elindultunk haza. Fél úton elváltunk mivel ő az ellenkező irányba lakott. Elég hamar haza értem mivel már alig várom, hogy lássam Harry. Bármennyire próbálom tagadni kezd egyre jobban fontos lenni számomra
-Megjöttem-kiáltottam anyának
-Menj készülődni-mondta anya. Felfele a lépcsőn elégé megszédültem és hányingerem is lett, biztos a turmix miatt. A szobámba érve becsuktam az ajtót és elkezdtem készülődni. Egy szimpla szettet vettem fel, majd elkezdtem megcsinálni a hajam és egy kis alap sminket tettem fel és már késznek is nyilvánítottam magam, viszont elég furán érzem magam és mintha lázam is lenne. Remélem rosszul érzem...
-Kész vagyok-mentem le a légcsőn
-Nagyon szép vagy kicsim viszont fal fehér vagy! Jól vagy?-aggodalmaskodott anya
-Aha minden rendben-hazudtam, nem mondhatom, hogy de nagyon sz@rul vagyok mert akkor itthon kell maradjak
-Oké, de azért megmérjük a lázad.-kereste elő a láz mérőt
-De anya semmi bajom-erősködtem
-Jó jó majd kiderül-mérte meg a lázam. Pár perc után pittyegett, majd anya elvette -38,5 mondtam én, hogy van valami baj. Felhívom Annet és lemondom a vacsorát-vette elő a telefonját
-Nem nem anya, te és apa szépen elmentek én meg itthon maradok. Beveszek valami bogyót iszok teát és már kutya bajom se lesz-vettem ki a kezéből a telefont
-Biztos?-simított végig arcomon
-Biztos-mondtam
-Na jó lefekvés előtt vegyél be ebből egyet-rakott ki valamilyen bogyókat az asztalra-és igyál sok teát-mondta amikor pont dudáltak gondolom apa-na én megyek vigyázz magadra-puszilt homlokon
-Jó jó menj már mert ha nem elkéstek-nevettem
-Már megyek is-vette el a táskáját és már kint is volt. Nevetve csuktam be utána az ajtót és zártam be. Töltöttem magamnak teát elvettem a bogyókat és elindultam a szobámba. Hülye betegség, most nem találkozhatok Harryvel! Remélem nem gondolja majd azt, hogy nem akarok látni mert ez nem így van sőt...
Felvettem egy melegítő nadrágot egy rövid ujjút és befeküdtem az ágyba elindítottam a Csillagainkban a hibát és elkezdtem nézni, hogy minnél kevesebbet gondoljak Harry

Már több, mint a felénél tartottam a filmnek amikor csengettek. Nyöszörögve keltem ki a meleg ágyból és mentem ajtót nyitni. Ki a fene lehet ilyenkor?!
-Hát te?-kérdeztem csodálkozva amikor ajtót nyitottam
-Gondoltam megnézem, hogy, hogy vagy-mosolygott
-Gyere be-engedtem be. Amikor bejött becsuktam utána az ajtót
-És micsináltál ameddig úgy nem gondoltam, hogy felvidítom a mai napod?-kérdezte mosolyogva
-Ego Harry, ego-nevettem-amúgy filmet néztem, nézed velem?-indultam el a lépcső fele
-Igen-jött utánam
Visszabújtam a takaró alá és Harry leült mellém. Vállára hajtottam a fejem ő meg átölelt.
Amikor vége lett a filmnek azon kaptam magam, hogy egy könnycsepp szántott végig arcomon
-Olyan szomorú a vége-suttogtam
-Ez egy film Beth-halványan mosolygott majd letörölte könnycseppem
-Tudom de attól még szomorú-nyújtottam rá a nyelvem majd elfordítottam a fejem
-Héjj-nevetett majd visszafordította a fejem majd közelebb hajolt és ajkait az enyémekre helyezte. Megnyalta alsó ajkam mire szétnyitottam a szám, így nyelveink szenvedélyes táncot járva egybeforrtak. Hiába nem tudom letagadni, hogy nagyon vonzódom Harryhez. Amikor elváltak ajkaink homlokát enyémnek döntötte
-Te is megbetegszel-suttogtam
-Érted megéri-elmosolyodtam mondatán és most én hajoltam közelebb hozzá és csókoltam meg. Mosolyogva váltam el tőle
-Nézünk még egy filmet?-kérdeztem. Harry bólintott. Felálltam és kerestem valami filmet. Amikor kaptam valamit beraktam és vissza bújtam Harry mellé

Az egész filmet végig beszéltük és nevettük. Harry rengeteg vicces régi storykat mesélt magáról. Épp azon nevettünk, hogy  Harry amikor kicsi volt lefejelte egy ló, mikor megszólalt telefonja
-Halo...aha igen még itt vagyok...jó...oké...szia-tette le-nekem mennem kell-állt fel
-Kikísérlek-álltam fel én is. Lementünk a lépcsőn majd az ajtóba megálltunk-köszönöm, hogy eljöttél-mosolyogtam
-Bármikor-mondta majd megcsókolt. A pillangóim újra életre keltek
-Szia-mosolygott majd kinyitotta az ajtót
-Szia-viszonoztam mosolyát majd becsuktam utána az ajtót és visszazártam azt. Felszaladtam a szobámba letusoltam bevettem a bogyókat, megittam a maradék teát és mosolyogva feküdtem le...


Sziasztok itt lenne a 4.rész. Remélem tetszik majd nektek, jó olvasást. Iratkozz és kommentelj. Puszi :*