6.rész ,,..baleset érte a motorral és meghalt..."

Igen tudom megint késtem a résszel és nagyon sajnálom de remélem, hogy ez a hosszú rész (legalábbis számomra hosszú rész) kárpótol titeket.

Nagyon köszönöm a 7 feliratkozót és az ezer oldalmegtekintést nagyon jól esik!

Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot! Puszi :*

Bethany White szemszöge:

Reggel ki nem szeretne madarak csicsergésére kelni, a nap beszűrődő fénysugaraira, én személy szerint szeretek. Viszont ma iszonyat fejfájásra keltem amit annak tudtam be, hogy a tegnap sírva aludtam el. Hiába reménykedtem abban, hogy a tegnapi buli csak egy álom volt de amikor belenéztem a tükörbe és megláttam a piros feldagad szemeimet tudatosult bennem, hogy nem...sajnos nem csak egy álom volt. Nyöszörögve keltem ki az ágyból és indultam készülődni mert kéne menni suliba már csak egy hét és vége.
Amire végeztem letusoltam, felöltöztem már Vanessza itt volt nálam és már indultunk is. Az út felé kibeszéltük a tegnapi bulit. Soha többet nem akarom látni Harryt, úgy tudtam, hogy ez lesz ezelőtt egyszer voltam szerelmes de akkor nagyon, de sajnos elveszítettem...

Visszaemlékezés:

Boldogan készülődtem mivel ma Joshal megyünk a szokásos szombati találkozásunkra amikor összegyűlünk a haverok én meg Josh a pasim.
Már vagy fél órája itt kéne lennie még soha nem késett ennyit félek, hogy lett valami baja és milyen igazam volt... Lent ültem a nappaliba amikor megszólalt a telefonom és Josh képe jelent meg azonnal felvettem a telefont
-Hol vagy már?-aggódalmaskodtam
-Szia Bethany - szólalt meg Josh anyukája-amikor Josh ment hozzád akkor...akkor- és itt elcsuklott hangja akkor már tudtam, hogy valami baja lett Johsnak-tehát amikor ment hozzád baleset érte a motorral és meghalt...
Amint ezt a mondatot meghallottam kiesett a telefont a kezemből és én a földre zuhantam. Nem hiszem el,hogy elveszítettem azt az embert aki a világot jelenti nekem. Már 2 éve együtt vagyunk  és nagyon jól megvoltunk egyszerűen nála tökéletesebb barátot nem tudok elképzelni magamnak. Josh egyszerűen tökéletes, lehet hogy fiúkra nem lehet azt mondani de rá nem tudok mást mondani. Tökéletesen kiegészítettük egymást mindig jól megvoltunk nagyon ritkán veszekedtünk de hát ez egy kapcsolatban normális nem de?!  Legszívesebben minden veszekedést újra élnék, ordibáljon velem, veszekedjen velem csak legyen itt, más nem számít. Soha többet nem fogom látni. Soha többet nem fogom érezni csókja ízét, simogatását. Én azt se bánnám ha szakított volna velem csak éljen nekem az is elég lenne ha látnám, nem muszáj velem lennie csak boldog legyen és ami a legfontosabb éljen...

Visszaemlékezés vége

 Amint eszembe jutottak az emlék egy könnycsepp folyt végig az arcomon
-Mi a baj?-kérdezte Vani
-Semmi csak eszembe jutott Josh - hajtottam le a fejem. Ha akkor Vanessza nem lett volna ott velem akkor nem bírtam volna ki. Vanessza megölelt majd a fülembe suttogta
-Minden rendben lesz én itt vagyok neked, mint mindig! 
-Köszönöm-pusziltam meg pont amikor jött a busz.

                                                                 ********

Utolsó órámról csengetek ki amikor újra megszólalt a telefonom amikor megnéztem, hogy ki az mégsem lepődtem azon, hogy Harry az. Készültem kinyomni a telefont amikor Vanessza kivette a kezemből és felvette
-Harry esküszöm ha még egyszer felhívod Bethanyt akkor nem állok jót magamért-szólt bele szigorú hangon-De te nem fogod fel, hogy nem akar látni?......Harry hagyd békén nincs szüksége arra, hogy beléd szeressen és akkor veszítsen el téged ezt még egyszer nem élné túl-örültem mert Vani nem mondta el, hogy igen is már szeretem Harry viszont dühös azért mert elmondta, hogy elveszítettem valakit-....Sehogy sem értem hagyjuk ezt csak soha többet ne keresd Bethanyt!-jelentette ki és kinyomta a telefont.
-Köszönöm-hajtottam le a fejem
-Hé mosolyogj már, majd egyszer megtalálod az igazit-próbált vidítani de sajnos csak rontott a helyzeten mivel megint eszembe jutott Josh
-Már megtaláltam de el is veszítettem-suttogtam. Vanessza szerintem úgy gondolta,hogy jobb ha erre nem mond semmit.

                                                                       *******

-Bethany gyere ebédelni-kiáltott anya
-Megyek-tettem fére a könyvet-amit épp olvastam-és felálltam az ágyból. Lassan leballagtam a lépcsőn majd egy mű mosolyt kíséretében helyet foglaltam apa mellett
-Na és mi újság Harryvel?-na tessék rátapintott a lényegre
-Semmi, nem akarok róla beszélni!-mondtam egy kicsit indulatosabban -Oké, le ne harapd a fejem-emelte fel védekezés képen kezeit, nevetve megrázom a fejem
-Sajnálom-adtam egy puszit az arcára
-Na mit főztél drágám?-karolta át apa anya derekát
-Spagettit-mosolygott majd egy csókot lehelt apa ajkaira, mosolyogva figyeltem őket annyira aranyosak még ennyi év után is.
-Kicsim ma este ugye indulunk nagyiékhoz még mindig nem gondoltad meg magad?-emelte rám tekintetét anyu
-Már mondtam, hogy most nem szeretnék menni és ne félj mert nem lesz semmi bajom!-szorítottam meg az asztalon lévő kezét
-Rendben-sóhajtott. Amikor újra enni kezdtünk volna csengetek
-Várunk valakit?-álltam fel, hogy ajtót nyissak. A szüleim semlegesen megrázták a fejüket. Amikor kinyitottam az ajtót egy futárral találtam szembe magam
-Jó napot-köszönt-Bethany White-ot keresem
-Én lennék az-engedtem el az ajtó kilincsét amit eddig szorongattam
-Ezt önnek küldték-vett fel a földről egy rózsa csokrot amit eddig észre se vettem-itt írja alá kérem-mutat egy bizonyos pontra majd a kezembe ad egy tollat-köszönöm és viszlát-mosolygott majd elindult
-Én köszönöm-szóltam utána majd becsuktam az ajtót
-Nézzétek mit kaptam-szagoltam bele a rózsa csokorba majd helyet foglaltam a széken
-Kitől kaptad?-mosolygott anya
-Nem tudom-ráztam meg a fejem azonban észrevettem egy kicsi cetlit amiben csak annyi állt, hogy "H,, azonnal le esett, hogy ezt Harrytől kaptam. Bármennyire haragszom rá jól esik tőle ez a 'kicsi' gesztus. Mosolyogva raktam a mellettem lévő székre a csokrot majd fojtattam az evészetet

-Köszönöm az ebédet-vettem el a csokrot majd mosolyogva indultam a szobámba. Írtam egy smst Vanesszanak, hogy lépjen fel skypra mert mutatni akarok neki
-Szia-köszöntem amint megláttam a képét a beugró ablakban
-Szia, na mi az amit mutatni akartál?-kiváncsiskodott, fel emeltem magam mellől a csokrot és a kamera elé raktam-Ugye ezt ne tőle kaptad?
-De igen-mosolyogtam
-Jaj Bethany....-szerintem most bele kezdett volna a nagy monológjába ha anya nem kiáltott volna
-Bocsi de mennek kell-intettem egyet majd kinyomtam és szaladtam anyuéktól elköszönni mivel most indultak
-Vigyázz magadra-ölelt magához anyu
-Nem lesz semmi bajom-nyugtattam meg
-Szívem gyere, Bethany már nem kislány tud magára vigyázni!-jelentette ki apa majd megfogta anya kezét összekulcsolta ujjaikat és már indultak is
-Puszilom a nagyiékat
-Átadjuk-ültek be a kocsiba majd elhajtottak. Sóhajtva csuktam be az ajtót majd indultam a nappaliba majd lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam a csatornák között amikor csengetek. Mosolyogva mentem ajtót nyitni mert gondoltam a szüleim hagytak itthon valamit. Amint megláttam, hogy ki áll az ajtóban rögvest lehervad az arcomról a mosoly és könnyek kezdték marni szemeimet
-Te mit keresel itt?-dőltem neki az ajtónak
-Beszélnünk kell!-jelentette ki majd csak úgy bejött mintha otthon lenne
-Persze gyere be-forgattam meg szemeimet majd becsuktam az ajtót-Szerintem nincs miről beszélnünk és amúgy is a szüleim itthon vannak-indultam utána
-Szerintem meg igen is van és most láttam, hogy a szüleid elmentek-fordult velem szembe. Nagyot sóhajtva ültem le majd vártam, hogy elkezdje. Amikor látta, hogy rá várok bele kezdett-Figyelj amit akkor láttál az nem az volt aminek tűnt. Nem én csókoltam meg hanem ő engem. Nina a volt barátnőm akit nagyon szerettem mindenki mondta, hogy jobb ha nem teszem de én hitten neki, hogy nem verne át de tévedtem. Egyszer amikor mentem hozzá meg akartam lepni így nem szóltam, hogy megyek de amikor hozzá értem rajta kaptam a legjobb haverommal. Őt szerettem a világon a legjobban utána senki mást nem tudtam! Tehát miután megtudtam, hogy majdnem az egész kapcsolatunk alatt kavartak megszüntettem velük a kapcsolatot. Azóta nem láttam csak a tegnap amikor elmentem neked, hogy hozzak valamit inni akkor mondta, hogy vissza akar kapni. Gondolom látta amikor veled táncoltam vagy épp megcsókoltalak és amikor jöttél le a lépcsőn ő ezt észre vette majd megcsókolt! -Én sajnálom Bethany-ült le mellém majd kezei közé temette arcát. Pár percig mereven bámultam magam elé amíg meg nem szólalt így ráemeltem tekintetem
-Kérlek mondj valamit-nézett rám meggyötörten
-Most, hogy ezt így elmondtad nekem akkor csináljunk úgy mintha a tegnapi buli meg sem történt volna oké?-mosolyogtam rá
-Rendben-emelte fel a fejét-de kérdezni akarok valamit! Hogy értette azt Vanessza, hogy ha elveszítenél azt nem élnéd túl még egyszer?-tudtam, hogy ezt a kérdést fel fogja rakni majd nekem de reméltem, hogy nem ilyen hamar... Nagyot sóhajtottam majd bele kezdtem
-Volt egy barátom akivel úgy éreztem, hogy képes vagyok le élni az életem. Minden szombaton elmentünk a haverokkal lazulni és mindig ő jött utánam a motorral. Utáltam, hogy motorozik de nem mondhatom az neki, hogy hadija fel miattam a szenvedélyét mert már neki a szenvedélyévé vált a motorozás. Tehát aznap késett fél órát még soha nem késett annyit az előtt így jogos volt az aggódásom. Amikor lent ültem a nappaliba megszólalt a telefonom és ő hívott viszont az anyukája szólt bele és akkor mondta el, hogy amikor indult hozzám akkor balesete volt és és...-elcsuklott a hangom majd zokogásban törtem ki
-Shh-húzott magához majd karjai közé zárt-semmi baj-puszilt a hajamba
-Életem legrosszabb napja volt amikor elveszítettem és a tudat, hogy soha többet nem láthatom felemésztett. Hónapokig nem szóltam senkihez csak ültem a szobámba és sírtam. Még mai napig is nagyon hiányzik-hunytam le a szemem és felidéztem azt a napot amikor legelőször megláttam. Egy suliba jártunk, Ő volt a suli nagy menője ezért is nem akartam elhinni amikor felfigyelt rám.
Még mindig élénken él bennem az a nap amikor először megcsókolt vagy amikor először mondta, hogy szeretlek. Tökéletesek voltak azok a pillanatok amiket vele töltöttem...
-Gondolom azóta nem szerettél senkit-belenéztem a szemébe amiben a szomorúságot láttam csillogni
-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Van egy fiú akibe nagyon rövid idő alatt beleszerettem-mosolyogtam
-Értem-állta fel de én megragadtam a kézét és megcsókoltam. Hirtelen érte eme tettem de amint észhez tért viszonozta csókom. Derekamra simította kezét én meg hajába túrtam így vontam még közelebb magamhoz. Csókunk lágy volt és érzéki pont amilyennek lennie kell. Szép lassan vált el tőlem
-És az te vagy-jelentettem ki majd egy gyengéd csókot hintettem ajkaira
-Ha ez egy szerelmi vallomás akart lenni akkor csak, hogy tudd elég elcsépelt volt-nevetett. Mérgességet tetetve felszaladtam a szobámba persze magamba nevettem mert tudom, hogy nem gondolta komolyan
-Ne hisztizz-jött utánam kacagva
-Én nem hisztizek és hercegnősen megsértődők-hátat fordítok neki majd az ablakhoz sétálok. Pár pillanat múlva két erős kezet érzek derekamon amely maga felé fordít, magához húz majd megcsókolt de olyan szenvedélyesen, mint még soha. Átölelten nyakánál, ő végigsimítja a hátamat majd hosszú percekig nem válunk el egymástól. Annyira szeretném hallani ajkairól, hogy szeretlek, mintha meghallottam volna gondolataimat...
-Szeretlek-döntötte homlokát az enyémnek
-Én is-hunytam be a szemem-itt aludnál?-kérdeztem félénken
-Igen-válaszolt mosolyogva

Miután mind a ketten letusoltunk bebújtunk az ágyba én Harry mellkasára hajtva a fejem ő a derekamat ölelve adtuk át magunkat az álmok világának...