10.rész ,,Csak szeretnéd te azt Styles!"

Sziasztok <3 tudom,hogy megint késtem egy napot és ennek az oka az volt, hogy anyukámmal csajos napot tartottunk a tegnap így nem volt idő részt írni! Sajnálom <3

A másik az, hogy aki olvassa a blogom és esetleg neki is van egy blogja és benne lenne egy csrében az kommentbe linkelje a blogját :)

Jó olvasást! <3 kommenteljetek és iratkozzatok fel! <3

Pusszi, ~Bethany xoxo 

Bethany White szemszöge:

Közelebb bújtam Harryhez majd a mellkasára hajtottam a fejem és úgy néztük tovább a csillagokat

-Szeretlek-suttogta a fülembe. Felkönyököltem majd egy csókot hintettem ajkaira

-Szeretlek-suttogtam ajkaira. Harry elmosolyodott majd egy kicsit megemelkedett pont annyira, hogy ajkaink újra összeérjenek. Tenyerét pólóm alá csúsztatja és lágyan cirógatni kezdi börőm. Eme tette egy apró sóhajt csalt elő ajkaim közül, ami őt mosolygásra késztette.

Zihálva válnak el ajkain néhány perc múlva. Mélyen Harry szemébe nézek de rájövök, hogy ez hiba volt mivel azonnal elveszek gyönyörű zöld szemeibe, amelyekben a boldogság szikráját vélem felfedezni. 

Most jövök igazán rá, hogy mennyire szeretem és, hogy bele is örülnék ha őt is elveszíteném! Rövid idő alatt szerettem meg Harryt, és erre én sem tudok választ adni, hogy miért került ilyen közel hozzám, ilyen rövid idő alatt. Lehet, hogy a külseje fogott meg vagy épp a csodálatos belső tulajdonságai vagy mind kettő együtt. Nem tudom! Ahogy azt sem, hogy miért pont engem? Miért pont engem választott? Nincs semmi különleges bennem, ahogy nem is tartom magam szépnek de valami mégis megfogta őt.

-Miért én?-néztem tovább gyönyörű smaragd szemeibe. Harry értetlenül nézett tovább engem-miért engem választottál? 

-Mert az első nap megfogott benned valami. Valami olyan dolog amit még egy lányban sem fedeztem fel. És ez kiváncsivá tett engem, idő közben meg rájöttem, hogy tökéletes vagy! Lehet, hogy másoknak nem de nekem TE vagy a legtökéletesebb!- Most megkaptam arra a kérdésre a választ amit szerintem minden lány fejében ott motoszkál amikor egy olyan fiú barátnője lesz akit túl jónak tart magához. Arra a kérdésre a választ amely valamennyi szerelmes regény lány szereplője feltesz a barátjának. És igen ugyan azt a választ kaptam! Azért mert tökéletes vagyok neki. Lehet, hogy minden fiú ezt válaszolja a barátnőjének de valahogy ez mégis más! Nem tudom megmondani, hogy miért csak egyszerűen érzem, hogy ez más. 

Egy csókot adtam Harry ajkaira

-Kielégítő választ kaptál?-jelent meg pimasz mosolya

-Teljesen-bólintottam mosolyogva

-Most viszont menjünk vissza a tűzhöz mert ha nem meg fogsz fázni!-állt fel Harry majd magával húzott engem is, összekulcsolta ujjainkat majd visszaindultunk a többiekhez. Mielőtt leültünk volna láttam ahogy Maja minket néz, mit sem törődve vele egy győzedelmes mosolyt küldtem felé. Amikor leültem volna Harry az ölébe húzzot, kezeimet nyaka köré  tettem és úgy hallgattuk a többieket. Tekintetem Vanesszára tévedt. Ahogy ránéztem  ő is rám nézett majd egyszerre mosolyodtunk el. Hát igen ilyen a legjobb barátnőség nem!?-Mi van vele?-tátogtam és Adam felé billentettem a fejem.-Semmi-rázta meg a fejét.-Aha leszünk mi még kettesbe-suttogtam majd halkan elnevettem magam

-Mi az?-puszilt meg Harry

-Semmi-szakadtam el Vani tekintetétől és a fejem Harry fejének döntöttem.

-Mi lenne ha holnap elmennék sátorozni?-vetette fel az ötletet Jake

-Nekünk jó! Nem lányok?-nézett felváltva Harry hol rám hol Vanesszára

-Aha-bólintottunk Vanival

-Na mi benne vagyunk-mondta Harry. Szép lassan mindenki beleegyezett, így meglett a holnapi programunk is.

-Nem megyünk haza?-suttogtam Harry fülébe

-Álmos vagy?-nézett rám 

-Egy ici-picit-mondtam ásítva

-Igen azt látom-nevettet ki

-Ne nevess-nyújtottam ki rá a nyelvem

-Le harapom-fenyegetett meg

-Csak szeretnéd te azt Styles!-álltam fel nevetve az öléből

-Ne kísértsd a sorsod Beth!-állt fel majd megragadta a derekam magához húzott. Dereka köré fontam karjaim és mellkasába fúrtam arcom úgy szívtam be a jellegzetes illatát, amit mellesleg imádok!

-Mi megyünk-mondta Harry

-Oke. Akkor holnap ötkor találkozunk?-kérdezte Adam

-Igen-fogott kezet Harry minden haverjával majd még egy kicsit leállt beszélni Adammel. Közben oda sétáltam Vanihoz és a vállára hajtottam a fejem

-Ha most nem indulunk el állva elalszom-sóhajtottam. Vani csak halkan felnevetett

-Ismerős érzés-hajtotta ő is fejét a vállamra

-Amúgy tetszik neked Adam?-egyenesedtem ki úgy néztem szemébe

-Hát nem néz ki rosszul-mosolyodott el. 

Mire újra megszólalhattam volna Harry is megérkezett így elindultunk. A haza út viszonylag csendesen telt. Halkan mentünk be az ajtón mivel a szüleink már biztos alszanak. Nagyon-nagyon halkan felosontunk a lépcsőn majd Harry ajtajában megálltunk és megvártuk amíg Vani bemegy a mi szobánkba. Amint becsukódott Vanessza után az ajtó Harry megfogta a derekam és magához húzott majd ajkait enyéimre illesztette.

 Lassan apró puszikkal vált el tőlem majd homlokát enyémnek döntötte

-Jó éjszakát! Legyenek szerény személyemmel teli álmod-mosolygott pimaszul

-Már megint elmaradt az egód!?-nevettem halkan ügyelve, hogy a szüleink véletlenül se kelljenek fel.-Neked is jó éjt-pusziltam meg majd bementem a szobámba. Vani már az ágyba feküdt 5 perc elteltével már én is az ágyban voltam. 

-Na mesélj csak nekem-fordultak felé mosolyogva

-Mit?-mosolygott

-Jaj ne néz hülyének-ültem fel és úgy néztem le rá

-Nem kell annak nézzelek mert tudom, hogy az vagy!-mosolygott pimaszul

-Haha nagyon vicces vagy-vágtam hozzá egy párnát-na de most komolyan-helyezkedtem el kényelmesen

-Nincs nagyon mit meséljek. Adam nagyon jó fej srác, aranyos meg minden. Elég sokat beszélgettünk főleg amikor ti eltüntetek-forgatta szemeit-szóval hol is voltatok?

-Hát a tó szélénél. Az úgy volt, hogy beszéltem a nagyival, aztán vissza akartam menni hozzátok csak láttam Harryt és Maját így inkább vissza mentem oda ahol telefonáltam. Pár perc múlva Harry is oda jött beszélgettünk és azt mondta, hogy a szíve örökre az enyém lesz-gondoltam vissza arra a percre amikor ezt mondta nekem majd levakarhatatlan mosoly kúszott ajkaimra

-Hogy lehet valaki ennyire cuki!?-kérdezte Vani

-Fogalmam sincs!-ráztam meg a fejem

-Mondtam én, hogy soha nem lesz ilyen barátom-ásított 

-Honnan tudod, hogy Adam milyen?

-Ez is igaz-gondolkozott el-na de most aludjunk mert nagyon álmos vagyok-mondta két ásítás közt-jó éjt Beth

-Jó éjt Vani-feküdtem le majd takartam be magam és úgy adtam át magam az álmok világának.