2015. szeptember 20., vasárnap

11. rész Sátorozás

Sziasztok! :) újra itt vagyok egy új résszel! :)
Tudom, hogy már nagyon rég volt rész, de nagy szükségem volt egy kis szünetre!
De most már újra vagyok! :) Annyi különbséggel, hogy a részek ezentúl 
2 hetente fognak érkezni! :)
A részről annyit, hogy szerintem egy kicsit lapos lett! De remélem nektek jobban
fog tetszeni, mint nekem! :)
Még így a végére köszönöm Barbee Leeesnek a kritikát! :)
Ha érdekel valakit az olvassa el! :) 
Nem rég csináltam egy facebook csoportot is! Ott információkat kaptok, mint ezzel a 
bloggal kapcsolatban, mint a másik blogommal kapcsolatban! :)
 Mindenkit szeretettel várok!  :)
Mindenkinek kitartás a sulihoz! :)
Jó olvasást! <3 Pusszi ~Bethany xoxo


Bethany White

Lassan nyitom ki szemeimet mire a nap beszűrődő sugarai égetni kezdik íriszeimet. Párszor pislogok amíg meg szokom a fényt. Fejemet oldalra fordítom és látom, hogy Vanessza még mélyen alszik. Halkan kikelek az ágyból. Odamegyek a bőröndömhöz, kiveszem belőle a neszesszeremet egy törölközőt és pár ruhadarabot és egy fehérnemű szettet, elindulok a fürdőbe. Leveszem magamról a pizsamát, elveszem a tusfürdőm majd belépek a tusoló kabinba.
Lassan viszem fel testemre a tusfürdőt. A zuhanykabint levendula illat tölti be, hála a tusfürdőmnek. Kiszálltam a kabinból és a törölközőmmel körbetekertem a testem.
Felveszem a fehérneműt majd a magammal hozott ruhákat, a tükör elé állok, megmosom a fogam majd neki kezdek a sminkemnek. Nem viszem túlzásba csak egy kis alap sminket teszek fel.
Az alapozót körkörös mozdulatokkal vittem fel a arc bőrömre, feltettem egy kevés szempilla spirált és késznek is nyilvánítottam magam.
Halkan mentem vissza a szobába ügyelve arra hogy a mélyen alvó barátnőmet ne keltsem fel. Amilyen halkan kijöttem a fürdőből olyan halkan mentem ki a szobából is. Harry ajtaja előtt egy kicsit megálltam de mivel nem hallottam semmi zajt oda bentről, elindultam a konyhába. Leérve a konyhába szomorúan vettem tudomásul, hogy rajtam kívül senki sincs ébren, így neki kezdek valami reggeli után kutatni. A választásom egy szelet eper dzsemes kenyére esett és hozzá egy pohár tej. A reggelimmel leülök a konyhába és neki kezdek enni.
-Hát te hogy hogy ébren vagy?-jött be mosolyogva a konyhába Anne.
-Magam sem tudom.-ráztam meg a fejem. Anne halkan elnevette magát majd elkezdett kávét készíteni. Kicsivel később egy pohár kávé kíséretében ült le velem szembe.
-Szóval akkor te és Harry együtt vagytok?-emelte ajkaihoz a kávéscsészét.
-Igen-bólintottam. Vajon most egy kínos beszélgetés következik!?
-Ne félj! Nem akarlak kifaggatni-nevetett fel halkan.-Csak arra kérlek, hogy ne bánts meg a fiam. Már egyszer összetörték a szívét nem akarom hogy még egyszer megtörténjen. Tudom, hogy az az élet rendje, de mégis csak a fiam és mindentől óvni akarom!
-Soha nem bántanám meg Harryt! Túlságos szeretem ahhoz!-mosolyogtam
-Köszönöm-fogta meg az asztalon lévő kezemet
-Nincs mit megköszönnöd!-ráztam meg a  fejem. Anne elmosolyodott majd az ajtó fel biccentett. Oda néztem és Harryt láttam meg, aki az ajtófélfának dőlve, mosolygott ránk.
-Magatokra hagylak titeket-állt fel Anne. Azonban mielőtt kiment volna adott egy puszit a fiának. Harry el lökte magát az ajtótól majd oda jött hozzám,megfogta a kezem és felhúzott magához.
-Szóval szeretsz.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Mintha ezt nem tudtad volna eddig!-simítottam végig az arcán. Elmosolyodott majd egy apró csókot csent tőlem.
-Köszönöm-mosolygott hálásan.
-Micsodát?-értetlenkedtem.
-Hogy itt vagy nekem!
-Nálatok ez családi vonás, hogy minden természetes dolgot megköszöntök?-nevettem.
-Meglehet!-mosolygott majd ajkait enyéimre illesztette. Nyelve könnyedén csúszott át a számba, táncra invitálva ezzel enyémet. Kezemet hajába vezettem ezzel is közelebb vonva magamhoz.
-Már reggel korán is?-jött be a konyhába Vani. Hangjára elváltak ajkaink majd egyszerre nevettük el magunkat Harryvel
-Neked is jó reggel Vani-mosolyogtam.
-Most normális esetben azt kérdezném hol a szokásos reggeli puszim, de az előbb éppen nagyon el voltál Harry szájában! Szóval ezt ma ki hagyom!-mondta megjátszott undorral
-De hülye vagy!- nevettem majd amikor épp a reggeli kávéját ízesítette egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Vani vágott egy "undor" pofát, viszont hamar el is nevette magát.
-Amúgy meg miket kell pakoljunk?-fordult Harry felé Vanessza.
-Nem tudom-rántotta meg a vállát.
-Fiúk-ráztam meg a fejem.
-Hogy mondod kicsi szívem?-emelte fel az egyik szemöldökét Harry
-Szeretlek-mosolyogtam, majd megfogtam Vani kezét és az emeletre húztam
-Ezt megjegyeztem White-kiáltott utánunk Harry
-Mindjárt gondoltam-kiáltottam vissza nevetve-Nos szerintem minden féleképpen pakoljunk valami meleget ruhát is!-javasoltam Vanesszának amint beértünk a szobánkba
-Azt szerintem is kéne!-bólintott Na akkor pakoljunk mert már 1 óra-kezdett el pakolni Vanessza. Milyen hamar telik az idő hogyha a szeretteinkkel vagyunk...

                          ****************************************

-Csajok gyertek már!-kiáltott Harry.
-Pillanat és jövünk-kiáltottam vissza.
-Pár perce is ezt mondtátok!-kiáltott újra
-Na eleget szenvedett szegény-nevetett Vanessza.
-Persze, hogy is felejtettem el, hogy te már alig várod, hogy lásd Adamet-mosolyogtam huncutul.
-Nem is!-pirult el
-Aha persze-vettem a hátamra a háti táskám.-Na jó menjünk-indultam ki a szobából.
-Már azt hittem nem is jösztök-sóhajtott Harry.
-Nyugi itt vagyunk-adtam egy puszit az arcára.
-Na akkor mehetünk is-indult Vanessza.
-Vele mi van?-suttogta Harry a fülembe.
-Várja már a találkozzon Adammel-kuncogtam.
-Hallottalak Beth-fordult hátra egy pillanatra Vani.
-Hát persze, hogy hallottál-nevettem.
Harry apukája visz minket. Csak tudnám minek kell autóval menjünk!? Az autó út viszonylag halkan telt. Lassan megérkeztünk az erdő széléhez.
-Érezzétek jól magatokat-fordult hátra Robin.
-Köszönjük-szálltunk ki az autóból.
 Talán egy olyan 10  percet gyalogoltunk amikor megérkeztünk egy tisztásra ahol már jó pár sátor fel volt állítva. Harry elengedte a kezem majd előre ment köszönni a többieknek. Maja pofátlanul oda ment Harryhez majd két puszit adott neki és egy önelégült mosolyt küldött felém.
-Na akkor kezdődjön a sátorozás-suttogtam magamnak.